Na, hát van aki japánnal, én pedig a szokásos, prius-sal kapcsolatos technikai csemegéimmel szeretnék némi gondolatot ébreszteni, így este felé.
Nemrég ejtettem szót a prius fékolajcsere gyötrelmeiről, illetve a hátsó tengely fékjeit csak elektromágneses szelepekkel működtető fékrendszerről, illetve ezek kapcsolatáról.
Nos, a fékolaj csere továbbra is várat magára, viszont a legutóbbi kerékcsere hozott egy számomra, elsőre eléggé meglepő fejleményt.
Mint tudjuk az EU-s prius-ok hátul tárcsafékesek, egyedül a rögzítőfék feladatát bízták egy picike dobfékre a tárcsán belül. Spec én nem nagyon csípem az ilyen öszvér rendszereket, de itt ez van, ezt kell szeretni.
Szóval történt, hogy a kerékcserét követő kerékanyák meghúzásakor észleltem, hogy a letaposott rögzítőfék ellenére is kerületen mérve kb 2-3 cm-t el lehet fordítani a kereket, sőt előre még fog is, hátra viszont elfordítható, legalább is első kattanásig benyomott féknél. Nehéz leírni, hogy mit éreztem, annál is inkább mivel csak a jobb oldal csinálta. Egyből bevillant az agyamban megannyi lehetőség, hogy minek kell tönkremenni ahhoz, hogy ilyet műveljen egy dobfék, még ha kicsike is.
Egyből hívtam a szervizes ismerőst, hogy mit tapasztaltam. Igaz, hogy nézegettem én már képeket arról, hogy hogyan is működik, de mivel még nem volt időszerű, nem igen elemeztem ki.
Lényeg, hogy kérem "ez ilyen". Hát, mondjuk ez is egy olyan szókapcsolat, amit nem feltétlenül akar hallani valaki, aki egy bár rendkívül megbízható, de egykoron 8,6 mft-os autót vezet.
Akit a technika iránti szenvedély nem fertőzött meg, az nagyjából itt abba is hagyhatja az olvasást, annak elég az, hogy ez a cucc tényleg ilyen, így működik, akkor is, ha jó.
Persze nem is én lennék, ha nem akarnék utána járni a részleteknek, főleg miután szerkezeti rajzon is láthatón, illetve a szervizes haver is említette, hogy kézzel állítható. Na kérem, én ennek személyesen is utána jártam.
Akit mélyebben érdekel annak a részletek:
Először legyen itt egy főhajtás a japán mérnökök előtt a szerelhetőség továbbra is példás. A csavarok minden erőlködés nélkül, gyönyörű, gyári állapotban jöttek le, mindösszesen 2 db egy 14-es és egy 17-es csillagkulccsal. Nyereg, nyeregtartó, betétek egyben le. Közéjük betettem egy vastagabb fém darabot, hogy ha féket akarna próbálni ne nyomja ki a dugattyút. De erre nem tett kísérletet.
A tárcsát kézzel megfogva szinte kézben maradt. Ez, amit eddig leírtam a kerék le, kis drótkefe, csavarok oldása 5 perc!
Csodálkozással együtt !
Mondanom sem kell, hogy minden makulátlan állapotban 102 ekm után.
A kis dobféket ecsettel kisepregettem. Ahol szükséges, csúszó felületeknél gyári, még kenőképes kenőanyag volt, minden könnyen, remekül mozog, aminek mozognia kell.
Szóval a lényeg, hogy ez a kis szerkezet egy nevetségesen egyszerű, bolondbiztos szerkezet.
A pofák hagyományos dobfékeknél általában úgy állnak, hogy alul egy tuskón támaszkodnak, ezen fordulnak le, amikor felül a munkahenger szétfeszíti őket. Tekintve, hogy ez tisztán mechanikus szerkezet, hidraulikus munkahenger nincs, itt a munkahenger helyett egy állítható hosszúságú rudacska van.
Na, ha mindez képzeletben meg van, akkor tessenek az egész szerkezetet fejjel lefelé megfordítani. Az állítás kerül alulra, a támaszkodó csap felülre.
A hátsó pofára van mozgathatóan erősítve az a kar, amibe lent a működtető bowden vége be van akasztva. Fent is, egy két végén réselt, vastagabb lemez tartja szét a két pofát, mondhatni, mint, ahogyan az szokott lenni. Természetesen az egész cuccot rugók tartják egyben. A hátsó pofára erősített kar ezen a lemezen (fékkulcs) keresztül feszíti szét a pofák felső részét.
A hagyományostól kissé eltérő módon - felfordított szerkezet lévén- a tuskó, ami körül elfordulnak a pofák ugye felül van, alul nem támaszt semmi, lóg az egész fentről (tulajdonképpen). Persze az alaplapra lemezrugókkal fel van fogatva a szerkezet.
Tehát a befékezett állapotban történő billenthetőséget az okozza, hogy alul nem támaszkodik (ez nem gond, ott igazodik, amúgy is, illetve így biztosítható, hogy előre és hátra forduló kereket is egy-egy felfutó fékpofa gátolja a forgásban).
Na igen csak, felül a fék működtetésekor a tuskókról kicsit eltávolodnak a pofák, mivel a fékkar a fékkulcson keresztül szétfeszíti. Tehát alul lógunk a levegőben, azaz pontosabban egyik a másikon támaszkodik, felül pedig a kialakuló rés a tuskó és a pofa közt adja ezt az idegesítő löttyenést.
Hát, nagyon sokáig kellene gondolkodnom, hogy rájöjjek, hogy miért így kell megcsinálni. Egy biztos, elromlani nem fog, ami végül is biztató.
Igazából elég csak egyszer beállítani, nem igen kopik el (bár patentre állított állapotában is lesz némi kottyanás az előbb leírtak miatt).
Értelme, mint írtam az, hogy ez a megoldás két felfutó pofát eredményez, tehát fékezéskor egy kis önzáró tulajdonsággal erősíti a működtető fékerőt. No, de ez csak az elmélet lehet, mert - bár igaz, hogy csak a jobb oldalt néztem még meg-, de bal oldalt azért hátra felé csak-csak fordítható volt a kerék.
Egyedüli létjogosultságát abban látom ennek a kottyanós megoldásnak, hogy talán a fékoldásban segíthet, ugyanis az ilyen önzárást is használó felfutó pofák esetleg okozhatnak olyat, hogy mondjuk lejtőn állva befeszül és nem oldja a féket. Bár ez a fék tervezésekor eléggé nagy hiba lenne.
No, de mindegy is, szóval így áll össze ez a szerkezet.
Szépen visszatettem mindent, beállítottam , amit be kellett, remekül működik. Remélem, hogy holnap lesz módon a másik oldalt is megtekinteni.
Ami miatt viszont elkezdtem ezt az egész történetet:
Még mindig mocorog az agyamban, hogy hogyan lehet ennél a rendszernél hagyományos eszközökkel fékolajat cserélni. Ugyanis, eddig én azt hittem, hogy álló helyzetben a hátsó üzemi fékeket működtető rendszer le, van zárva. Tehát mind a nyomás növelő, mind a nyomás csökkentő szelepek zárva vannak. Gondoltam ezt abból, hogy régebben, amikor próbáltam a dugattyút visszább nyomni, nem igazán mozdult, igaz még új ismerősként nem is erőltettem. Éppen ezért rendesen meg is lepett, hogy most minden akadály nélkül vissza tudtam nyomni a dugattyút.
Az már csak hab a tortán, hogy az alaphelyzetbe visszatolt fékmunkahenger kikapcsolt autónál a féket működtetve, a hagyományos rendszerekhez hasonlóan, hiba kód nélkül szépen ráfogott a tárcsára, majd engedett.
Tudom kövezés járna érte, főleg, hogy gondoltam is rá, hogy készítek pár fotót, ugyanis erről a rendszerről nem sok kép kering a neten, inkább az amerikai, hagyományos dobfékes változatot lehet fellelni. Sajnos a képek elmaradtak, mert furcsa felhők kezdtek gyülekezni és nem akartam húzni az időt. Viszont a másik oldalnak már csak szép időben kezdek neki, így remélhetőleg tudok majd képet is csatolni.
A másik ok, meg, akkor nem szövegelhettem volna ennyit! UFF!
Szóval, van még itt mit nyomozni.
Tudom, sokan nevetnek itt rajtam, de én ezeket hobbiból is csinálom, illetve ha majd 10 éves lesz az autó, nem feltétlenül szeretnék minden kis butaságért szervizbe menni, elég lesz a benzin árát kiköhögni.
Ezért ismerkedem még mindig a géppel!
Akinek sikerült újat mondanom annak váljék egészségére, aki meg unta attól elnézést kérek!
