Fizikus családi kör
Este van, este van, erõk nyugalomba.
Ferdén van sraffozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége v-null,
F erõ hat rá, azután elnémul.
Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,
m tömegû békák szanaszét görögnek.
Udvaron egy tehén szaggatottan látszik,
Dugattyú, szivattyú meleg tejben ázik.
Jön egy futó macska, és hármasba kapcsol,
De oly hirtelen fékez, hogy majd' elpatkol.
Az ajtóban hasal egy kiszolgált kutya,
Lábát a harmadik képsíkon átnyújtja.
Benn a technikusné megszûri a tejet,
Deformált fiának enged inni egyet.
Körül az apróság Heron-labda mellett,
Csúszó- és gördülõ csapágyakat kerget.
Dudálás hallatszik, megjött már a gazda,
Ne kapjon defektet a hátsó gumija!
A gazdán kék ovarálruha fekszik,
Statikus terhelés nyomja szegény lelkit.
Homlokát megtörli porlepte ingével,
Egész nap szántott a jó német ekével.
Kétütemû pipáját a zsebébõl kihúzza,
Egy ütemben rágyújt, a másikban megszívja.
Térül-fordul ám a jó háziasszony,
Illõ, hogy urának nyersanyagot hozzon.
Gépszalagon hozza az egyszerû ételt,
Jól kiszámították a kerékáttételt!
De vajon ki csenget? Nézz ki fiam, Sára!
A csengõ zsinórját rezgõmozgás rázza.
Egy vándor van odakint, ki is dobná Sára,
Ám a vendég bejön, s jó estét kívánna
De már menne is a szegény, csak nem hat rá az erõ,
Mûködik a gazda, mint kétkarú emelõ.
Kiveszi a vándort tulajdon székébõl,
S gyorsulást ad a szoba közepérõl.
A vendég elõször forgómozgást végez,
Azután megjátszik egy TU-154-est.
