No tehát akkor:
- Vettem egy pár valódi, de nem használható Japán rendszámtáblát az e-Bayen, mert szerintem (SZERINTEM) vicces azzal menni a találkozón. Nyárin, zárt helyen.
- Nem bírván kivárni a találkozót, gondoltam felteszem és készítek pár képet. Nem (NEM) forgalomban.
- Fotózás után, gondoltam élőben is megnézné egy-két klubtag, ezért rajtahagytam, ezzel álltam vissza a ház elé, ami úgy 300 méteres utat jelentett.
- Este ezzel mentem a mikortalira (kb 800 méter), tehát nem bankot rabolni, nagyit látogatni, kirándulni vagy just for fun gyalogosokat kergetni.
Fenti műveletek alatt végi rendelkezésemre állt a "normál" rendszám is, igaz, nem a megszokott helyén.
Tudom, meggondolatlan voltam, hiszen akár már a sittről is írhatnám ezt a posztot, de aztán most mégis itthon vagyok.
Van egy régi barátom, akivel mindig jót mulatunk (hangosan, fetrengve, térdet csapkodva, stb.) az alábbi viccen, viszont sajnálatosan kevesen éreznek velünk ugyanígy a vicc hallatán.
A bohóc leöntötte a másikat.
Mi nevettünk.
A bohóc fenékbe rúgta a másikat.
Mi nevettünk.
A bohóc tarkón lőtte a másikat.
Kezdett kínossá válni a nevetés.
A rendszám is egy bohócos vicc volt, úgy látom.
Piás szülők meg nemértett narkós gyereke vagyok.
Vagy valami ilyesmi.
Sajnálom.
