Ennyi dicséret után lássuk miért is "csak" egy szimplán sportos modell, és nem a versenypályák szülöttje, mint ahogy ezt már a bevezetöben is említettem. Nos a legföbb ok, hogy az autóban a motoron kívül gyakorlatilag minden megegyezik a sima Corollák alkatrészeivel. Az autó futómüve érthetetlen módon változatlanul került át az 1,4-es modellekböl, amely ennek köszönhetöen ugyan kellöen komfortos és lágy, de gyorsan vett kanyarokban erösen bedöl, billeg, és hajlamos az elpattogásra, hogy az orrnehézség és a difizár hiányából adódó, ívbelsö kerekek elpörgése miatti alulkormányzottságról ne is beszéljek. A fékek is maximum átlagosak, mert bár a tárcsák nagyobbak mint az 1,4-es modellen lévök, egy az egyben ugyanazok, mint a 2 literes dízelváltozaté. A lassulás nem rossz, de nem érezni azt a feszes, harapós féket, amit egy ilyen karakterü autónál az ember elvárna. A kuplung ugyan sportosan kemény és rövid úton jár, a váltó nem teljesen hibátlan. Viszonylag hosszú úton, bár határozottan, nem lötyögösen jár, ugyanakkor - lehet, hogy csak saját bénaságomból kifolyólag, de aránytalanul sokszor - hajlamos arra, hogy két fokozat közé betévedjen és ez ellen szörnyü recsegés és fájdalmas hang kíséretében tiltakozzon.
A fent említett problémákra orvoslásul mindeképp ajánlatos berakni kisebb-nagyobb futómütuningot azoknak, akik szeretik olykor kihasználni az autó kanyarodási képességeit. A gyáriak mentségére legyen mondva, hogy a 2004 után kapható, ráncfelvarrott modellek futómüvét, kormányzázását némileg átdolgozták, feszesebbre vették, toronymerevítövel, és 1,5 centis ültetéssel tették stabilabbá az autó kanyartulajdonságait. Sajnos még nem volt módom kipróbálni ezek áldásos hatását, de valószínüleg sokat javítottak az elöd ezen gyengeségein.
