Milyen autót vegyek?

[Palaczk]

Benzinest azért nem annyira, inkább eladni nehéz és azt is csak komoly értékvesztéssel lehet, főleg egy nagy cm3-es benzinessel szereltet.

Avensis kategóriájában a 2.0 még nem számít nagy köbcentisnek ... és nem, egyáltalán nem könnyű találni benzinest sem, ebben a kategóriában, 3 évesen, 39 ezerrel. Ha pedig ilyen van az ember birtokában, nem nehéz eladni sem.

Persze az biztos, hogy mondjuk egy 2.0 dízelhez képest valóban könnyebb találni, az értékvesztése is nagyobb, és eladni is nehezebb. Egy dízelről el se hinné senki a 3 év alatt 39 ezer km-t 

[Palaczk]

Nem buta aki új autót vesz
Sőt van némi összefűggés a gazdagság (jó fizetés) és okosság között
Ha valaki megengedheti magának és nagyon fontos, hogy megbízható új autója legyen, netán még a presztizs is számit, azt fog venni. (OK ebből ma Magyarországon kevesen vannak, régebben is inkább csak hitel jóvoltából(rosszvoltából)
Viszont ritka az aki egy szinten leragad: pl 5 milliós autó akkor is jó neki ,amikor az már 1 milliót se ér. Ha nem romlott az életzszinvonala, akkor x év múlva is fog tudni megint venni egy 5 milliós autót és vesz is.
Persze mondjuk egy nyugdíjba vonulónak miért ne lenne jó a több éves autó, lehet, hogy élete végéig kitart, hiszen mindig kevesebbet használja...

Jó, én nem vitatom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor okos döntés az új autó IS. Bár én magam szvsz ezekben a helyzetekben is inkább vennék egy 1-2 éves használtat... bukja már el a legdurvább, kezdeti értékvesztést valaki más.

De OK... megértem, hogy van, akinek fontos pluszban a tudat is, hogy a kocsi új. Ha meg tudja venni kp-ra (!), és ha sok időre veszi, akkor nem is fogom emiatt butának tartani

Ettől függetlenül, a cikk nagyon igaz - és a többségre bizony érvényes.

---------------------------

ENGEM is vonzana, bakker, hogy most besétáljak a Toyotához és kihozzak egy új Yarist  ... hát hogy a fenébe ne vonzana. Meg is tudnám tenni. Nade hogyan: a lehető legkisebb beugróval, a lehető leghosszabb futamidejű részletre.

Csakhogy... itt jönnének aztán a számok, amikről a cikk is ír. Hogy mennyit is fizetnék ki azalatt a, mondjuk, 72 hónap alatt - és hogy a végére mennyit érne az autóm. Meg eleve a gondolat: bő HÁROMMILLIÓ forint, egy alapmotoros kisautóra  ... áh, ez horror, teljesen aránytalan, rossz vicc, de tényleg  ! Valahol az értékvesztés prímán mutatja ám, hogy az új autók ára mennyire nincs arányban a használati értékükkel  !

És bizony, ha ezt végiggondolom, totálisan le is lohasztja a lelkesedésemet. És valahol csodálom, hogy másokét (főleg azokét, akik részletre vesznek, hosszú futamidőre, és méghozzá úgy, hogy igazából SEMMI szükségük arra, hogy új kocsi legyen a seggük alatt) miért nem?! 

[csufár]

érdekes dolog ez. apám mazdája, amit megvettem tőle, nagyjából évi ötszázezret vesztett az értékéből hatéves koráig. az autó életének következő hat évében ez egyszerűen nem lesz lehetséges, kivéve, ha milliós ráfordításokra lesz szükség az életben tartásához. de ezt nem tartom különösebben valószínűnek

csakhogy ez pusztán a gazdasági megfontolás. autót pedig az emberek érzelmi alapon is vesznek. én azt gondolom, hogy egy kettő-négy éves autó gyakorlatilag ugyanazt tudja minden tekintetben, mint egy új. én személy szerint nem sok értelmét látom emellett annak, hogy ne egy ilyet vegyek.

de mondjuk ha egy listaáron 8 milliós kocsit 5.5-ért meg lehetne venni, akkor azt megérné? 

[Palaczk]

érdekes dolog ez. apám mazdája, amit megvettem tőle, nagyjából évi ötszázezret vesztett az értékéből hatéves koráig. az autó életének következő hat évében ez egyszerűen nem lesz lehetséges, kivéve, ha milliós ráfordításokra lesz szükség az életben tartásához. de ezt nem tartom különösebben valószínűnek

csakhogy ez pusztán a gazdasági megfontolás. autót pedig az emberek érzelmi alapon is vesznek. én azt gondolom, hogy egy kettő-négy éves autó gyakorlatilag ugyanazt tudja minden tekintetben, mint egy új. én személy szerint nem sok értelmét látom emellett annak, hogy ne egy ilyet vegyek.

de mondjuk ha egy listaáron 8 milliós kocsit 5.5-ért meg lehetne venni, akkor azt megérné? 

Azt naná, hogy megérné - de ilyet hol találsz  ? Maximum valami véletlenül el nem adott, raktáron maradt kocsi lehet, ami úgy "új", hogy közben már mondjuk 2 éve gyártották.

A németeknél elterjedt a Jahreswagen "intézménye". Ezek, a nevükhöz híven, kb. egy éves kocsik - amit jellemzően az autógyárak alkalmazottai adnak el - ők ugyanis megkapják a kocsit újonnan annyiért, amennyiért egy évesen kb. el tudják adni. Így évente új autóba ülnek át, minimális/semmilyen ráfizetéssel, sőt néha még picit nyernek is rajta. De a vevő is jól jár - elvégre egy éves, kvázi-új, maximum 25-30 ezret futott, egygazdás autóba ülhet bele. Unokatesómék anno három (!) Passatot vettek így, egyszerre - a két srác egy-egy 2.0 TDI-t, az édesapjuk pedig egy 1.9 TDI-t. 22-25 ezer között volt bennük, egy évesek voltak (2006-ban vették a 2005-ös autókat), és kb. 5 ezer euróval az új ár alatt kapták meg őket 

[whis]

A németeknél elterjedt a Jahreswagen "intézménye". Ezek, a nevükhöz híven, kb. egy éves kocsik - amit jellemzően az autógyárak alkalmazottai adnak el - ők ugyanis megkapják a kocsit újonnan annyiért, amennyiért egy évesen kb. el tudják adni. Így évente új autóba ülnek át, minimális/semmilyen ráfizetéssel, sőt néha még picit nyernek is rajta.

Kérdés, hogy mennire kímélik, illetve törődnek egy ilyen autóval, amikor előre tudják, hogy egy évet kell csak kihúzzon, aztán jön a másik...

[OldPiet]

Jó, én nem vitatom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor okos döntés az új autó IS. Bár én magam szvsz ezekben a helyzetekben is inkább vennék egy 1-2 éves használtat... bukja már el a legdurvább, kezdeti értékvesztést valaki más.

De OK... megértem, hogy van, akinek fontos pluszban a tudat is, hogy a kocsi új. Ha meg tudja venni kp-ra (!), és ha sok időre veszi, akkor nem is fogom emiatt butának tartani

Ettől függetlenül, a cikk nagyon igaz - és a többségre bizony érvényes.

---------------------------

ENGEM is vonzana, bakker, hogy most besétáljak a Toyotához és kihozzak egy új Yarist  ... hát hogy a fenébe ne vonzana. Meg is tudnám tenni. Nade hogyan: a lehető legkisebb beugróval, a lehető leghosszabb futamidejű részletre.

Csakhogy... itt jönnének aztán a számok, amikről a cikk is ír. Hogy mennyit is fizetnék ki azalatt a, mondjuk, 72 hónap alatt - és hogy a végére mennyit érne az autóm. Meg eleve a gondolat: bő HÁROMMILLIÓ forint, egy alapmotoros kisautóra  ... áh, ez horror, teljesen aránytalan, rossz vicc, de tényleg  ! Valahol az értékvesztés prímán mutatja ám, hogy az új autók ára mennyire nincs arányban a használati értékükkel  !

És bizony, ha ezt végiggondolom, totálisan le is lohasztja a lelkesedésemet. És valahol csodálom, hogy másokét (főleg azokét, akik részletre vesznek, hosszú futamidőre, és méghozzá úgy, hogy igazából SEMMI szükségük arra, hogy új kocsi legyen a seggük alatt) miért nem?! 

Elsősorban a hitel teszi ésszerűtlennek az új autó vásárlást.
Valóban túl drága a kisautó, de még mindig jobban tartja az értékét mint a nagy , drága
Dehát ha hamar megtérül és/vagy nélkülözhetetlen az autó akkor indokolt akár az új autó vásárlása is.
És akkor jön, nálunk szinte csak ez van , az új cégautók, mert az eleve megtérül a cégnek.

[OldPiet]

Kérdés, hogy mennire kímélik, illetve törődnek egy ilyen autóval, amikor előre tudják, hogy egy évet kell csak kihúzzon, aztán jön a másik...

Gondolom a Jahreswagen egy fajta juttatás, de talán kisérleti nyulak is, hogy kiderüljön, hogyan muzsikálnak az új fejlesztések. Egy dolgozó nyilván nem fogja nagydobra verni, ha elromlik az autó

[Ákos2004]

Ez az új vagy használt vásárlás dolgot meg lehet közelíteni egy lineáris változó oldaláról is.
Az egyenes egyik véga az új autó, a másik vége mondjuk a 35éves autó.
Ki a buta? Aki újonnan vesz 8millióért egy autót, vagy aki 1évesen 6,5millióért, vagy 4évesen 4,5millióért? De ezek a vásárlók mind buták
az okos vásárló szemszögéből, aki megveszi 10évesen 2millióért. Értitek a linearitását a dolognak?

[PiciPeti]

Furcsa dolog ez... Pont azok mondják, hogy milyen hülyeség új autót venni szalonból, akik a sok leendő használt vásárló figyelmét is felhívják arra, hogy milyen kockázatos ez, vagy az a modell, hogy rá lehet kapálni egy használt dízelre, stb...

Akkor most hogy is van ez? 

Aki biztosan jó, törésmentes, nem kókányolt autót akar venni, annak a szalonautó az egyetlen járható út. Mi is azután döntöttünk az új autó mellett, miután megjártuk egy használttal. Munkához kellett, mindennapra, viszonylag sok km-re, minden nap megbízhatóan. Szerencsére meg tudtuk venni kp-re + 1 milla kedvező részletre (1m 30e-Ft-ot fizettünk vissza...).

[Matthew90]

Furcsa dolog ez... Pont azok mondják, hogy milyen hülyeség új autót venni szalonból, akik a sok leendő használt vásárló figyelmét is felhívják arra, hogy milyen kockázatos ez, vagy az a modell, hogy rá lehet kapálni egy használt dízelre, stb...

Akkor most hogy is van ez? 

Aki biztosan jó, törésmentes, nem kókányolt autót akar venni, annak a szalonautó az egyetlen járható út. Mi is azután döntöttünk az új autó mellett, miután megjártuk egy használttal. Munkához kellett, mindennapra, viszonylag sok km-re, minden nap megbízhatóan. Szerencsére meg tudtuk venni kp-re + 1 milla kedvező részletre (1m 30e-Ft-ot fizettünk vissza...).

Cáfolom! 

Már a második autómat taposom, egyik sem volt se új, se szalonautó, mégis jók, törésmentesek és nem kókányolt darabok. 

Szerintem ehhez 3 dolog kell: türelem, szerencse és valamennyi hozzáértés 

[PiciPeti]

A másik Corollánkat mi is használtan vettük, nincs semmi baja, viszonylag jó vétel is volt. Én is tudom, hogy van ilyen autó, hiszen nap mint nap használom azt is.  Viszont ennél nem kellett számolni a kockázattal, hogyha bedöglik, akkor nincs mivel dolgozni menni, stb... 

Ugyanakkor, ha biztosra kell menni, akkor nincs sok választás... Egy pár órás átnézésből nem lehet olyan túl sok mindent levonni, a komolyabb stiklik, ha vannak, akkor használat közben fognak kijönni.

Ugyanez igaz a törésmentességre. Attól, hogy a csomitálcán, meg az első hossztartón nem látszik gyűrődés, illetve kb azonos a rétegvastagság nem jelenti azt, hogy nem volt törve. Komplett elemeket, akár oszlopokat, vagy tetőt is lehet úgy cserélni, hogy azt csak komoly bontás után vedd észre...

Amúgy amit elsőre használtan vettünk autót, azt körbemértük rétegvastagságmérővel, elvittük próbakörre, stb... Aztán vétel után derült ki, hogy 90e km helyett legalább 150e van benne (2 éve megcsinálták a 130-as szervizt), a beltere úgy volt összelegózva, + 1-2 utólagos extra úgy volt beszerelve, mintha nem is lett volna... Ezzel a Terrát hozták volna Sol szintre, de jópár extra hiányzott belőle. Mivel akkor még nem tudtuk, hogy milyen csomagok voltak, vagy hogy lehetett-e utána extrázni, ezért fel sem tűnt a dolog...

Miután az egyik szalonban kiderült a km-es turpisság, szóltak, hogy ha lehet, inkább tartsuk meg az autót, mert jó állapotban van, csak ugye akkor az nem ér ennyit. A nepper nem akart engedni, úgyhogy "szépszóra" visszavásárolta.
Utána még rászántunk 1 hónapot keresgélésre, de az összes megnézett autó rosszabb állapotban volt, mint amit visszavittünk...
Az 5. fölösleges utazás után arra jutottunk, hogy legyen egy új, és az itt fog elrohadni alattunk...

[csufár]

ha az ember hosszú távra tervez, akkor azért tényleg más a leányzó fekvése. egy 8 millió forintos autó tízéves korára érjen mondjuk 1 milliót, akkor az értékvesztése éve 700ezer. az sem kevés, de nem is annyira sok. egy 6 milliós kocsinál meg, ami tízévesen kábé ugyanúgy egymilliót ér majd, évi 500ezer az amortizáció. mondjuk én az amortizációból a nullásat szeretem 


ja és nekem az elmúlt tíz évben öt kocsim volt...

[OldPiet]

ha az ember hosszú távra tervez, akkor azért tényleg más a leányzó fekvése. egy 8 millió forintos autó tízéves korára érjen mondjuk 1 milliót, akkor az értékvesztése éve 700ezer. az sem kevés, de nem is annyira sok. egy 6 milliós kocsinál meg, ami tízévesen kábé ugyanúgy egymilliót ér majd, évi 500ezer az amortizáció. mondjuk én az amortizációból a nullásat szeretem 


ja és nekem az elmúlt tíz évben öt kocsim volt... [/ ;)size]

Nekem meg 6 db

[OldPiet]

Cáfolom! 

Már a második autómat taposom, egyik sem volt se új, se szalonautó, mégis jók, törésmentesek és nem kókányolt darabok. 

Szerintem ehhez 3 dolog kell: türelem, szerencse és valamennyi hozzáértés 

Elsősorban szerencse, amiben szeretünk bízni 

[mondi]

Ez az új vagy használt vásárlás dolgot meg lehet közelíteni egy lineáris változó oldaláról is.
Az egyenes egyik véga az új autó, a másik vége mondjuk a 35éves autó.

Teljesen igazad van, ez nem fekete és fehér!
Van egy másik szempont is, amit sokan elfelejtenek. Ha veszel egy autót, akkor veszel hozzá téli-nyári kerekeket, ha szükséged van rá tetőcsomagtartót, rendes alkatrészeket stb, ezeket mint elbukod ha eladod. Ezért mindenképpen hosszútávra kell autót venni. Ha pedig valaki hosszútávra vagy akkor tényleg megérheti az új, mert kit érdekel, hogy 1-2-3 évesen mennyit ér, ha 15 éves koráig használod, vagy ameddig szét nem hullik alattad.

Nekem remélem eljön az az idő az életemben, amikor vehetek egy új, kedvemre összekonfigurált autót. Pazarlás? Lehet, szeretnék eljutni arra a szintre, hogy ez a pazarlás beleférjen. Elvégre nem azért dolgozom, hogy a számlámon gyűljenek a nullák, hanem élvezni is szeretném.
Volt könyvelő barátnőm, ismerem a pénzügyes szemléletet, nem kösz... A pénz nem önmagában érték, hanem amire elköltöd (senki nem attól boldog, hogy mennyi 0 van a számláján, kivéve a könyvelőket). Nem ész nélküli költésről beszélek, mert nem is úgy élek, de szerintem értitek.