Rendszeres berautos kolcsonzeseim soran ma a kezeim koze kerult egy Renault Captur, abbol is egy 0,9-es, 3 hengeres turbos benzines. Meg csak kb. 150km-t mentem vele, de a maradek 3 nap, amig nalam lesz, azt hiszem keserves lesz. Lehet, hogy eddig csak szerencsem volt, hogy normalis kocsikat adtak, viszont most visszakapom az eddigieket. Hol is kezdjem... 3 henger, benzin, turbo. A mult honapban volt nalam egy Skoda Rapid 1,2 TSI. Eg es fold a kulonbseg. A Skoda megy, 3 hengeres letere a hangja is elfogadhato, dinamikus kozlekedesre is alkalmas. A Renault pedig tohonya, erotlen, rettento hangu, porgetve is csak hangos, eronek nem sok nyoma erzodik. Aki ebbe a meretu kasztniba ezt a motort kitalalta, egesz eleteben ennek a hasznalatara itelnem. A belteren szinten latszik, hogy nem premiummodellnek szantak. Minden muanyag kopogos, rideg, vekony, a kesztyutartonak nevezett kihuzhato fiok mar most, 5000km-es allapotaban is kicsit csalen all. A mult heten, es a mult honapban uj Suzuki Vitarahoz is volt szerencsem. Bar a 2 auto nem egy szegmens, es a Suzuki sem a luxusautok koze tartozik, annak a kivitelezese megis sokkal, de sokkal igenyesebb. A kozvetlenul elerheto muanyagok minosege sokkal jobb, a tavolabbi reszeken annal is latszik nemi minosegbeli valtas, de a Renault a nyomaba sem erhet. Foleg nemet, majd japan autokon szocializalodtam, es a csaladban talan csak a keresztapameknak volt regen Renault 19-ese, igy a franciakhoz eddig nem sok elmeny kotott. Ami tapasztalatot a mai napon gyujtottem, az mar epp eleg ahhoz, hogy megfogadjam: ilyen markaju auto valoszinuleg soha nem lesz a nevemen.
Szavazás
