Nem (mindig) csak az számít ... Nekem eközben a spórolósdi közben rettentően hiányoznak a korábbi győzelmek (értsd: a sok leelőzött egyéb autó). Ezt a részét tudom a legnehezebben megszokni: hogy ne keltsen bennem rossz érzést, hogy a fél világ engem előz. Jó, persze, a kis fogyi kárpótol... valamennyire .
nekem meg (már) egyáltalán nem okoz örömet,h végigelőzöm a fél világot
és csak egy-egy a8 tud lehagyni.
bár, soha nem úgy éltem meg az előzéseket,h most legyőztem vkit, vagy engem vertek el.
egy idő után befásulsz (unalmas lesz) a -személyautóval történő- rohanásba.
esetleg rájössz,h felesleges sietni; nem éri meg a gyorshajtással járó -egészség, és anyagi- kockázatot felvállalni.
kérdés,h kinek mikor, milyen apropóból jön el ez az állapot, vagy egyáltalán eljön-e
Mondjuk, a kanyarokban azért továbbra is tudok venni némi elégtételt ... Imádom, amikor az addig a s...emben lihegő autó "leesik" mögülem a kanyar végére
szerintem ez rettentően idegesítheti a másik autóst
olyan mintha szívatnád.
ezért kellett volna Neked a 145 gumi; azzal nem fittipaldiskodnál kanyarokban sem