Én féltem a metrón 
ameddig ment az alagútba: ment a para, a trolikat viszont imádtam 
Rajongtam a metróért, az egész procedúráért, hogy most ilyen fantasztikus mozgó lépcsőkön (életemben nem láttam előtte mozgólépcsőt!) át lemegyünk a föld alá, persze előtte keresztülmegyünk azokon a fura automatákon, amelyeken ugye zöld vagy piros fény világított, és (asszem) 2 Ft-ost kellett beledobni, hogy beengedjen - az egész totális űrtechnika volt számomra
... És aztán az a földalatti vonat, ami feeling szerint 2000-el repeszt az alagútban, meg a hangosbemondó, meg az automata ajtók, meg a hang, meg az egész
Csak a 2-esen a Duna alatti szakasztól paráztam kicsit, hogy beomlik az alagút és elönt mindent a víz
... Az volt a szokásom, hogy amikor a Kossuth téren záródtak az ajtók, akkor vettem egy bazinagy levegőt, és megpróbáltam benn tartani egészen addig, míg a Batthyány téren újra ki nem nyíltak
...
A troli, az viszont eléggé kimaradt nekem. Talán ha életemben négy-öt alkalommal ültem rajta összesen. Valahogy azokban az irányokban, amelyekben jellemzően mozogtunk, nem kellett/lehetett trolival közlekedni. Nem is emlékszem, hogy azokra anno milyen jegy kellett... Mármint úgy értem, abban a korszakban, amikor még a metró pénzdobálós volt, a villamosra sárga, a buszra meg kék színű jegy dukált. Nemtom, milyen kellett a trolira.
Pedig gyűjtöttem ám a jegyeket
... Irtózatos mennyiségű villamos- és buszjegyet halmoztam fel az évek során, a családtagoknak sosem volt szabad eldobni őket, oda kellett adniuk nekem
... Én meg akkurátusan dobozoltam és elpakoltam őket. Még valahol talán meg is van, bár az utóbbi húsz évben nem találkoztam velük
... Franc tudja, lehet, hogy anyámék kidobták, mikor átköltöztünk Váradról Pécsre.
