Tulajdonképpen igazad van, de azt mondom, hogy az erősebb motor mégis hordoz előnyöket magában. Nem a 100-ra gyorsulás a lényeg, mert az a hétköznapi közlekedésben majdhogynem életszerűtlen. Az erősebb motorral "átprorgramozódik" az agy, és amikor visszaülsz a "gyengébbe", akkor ér az igazi meglepetés, amikor előzöl. Természetesen vissza lehet állni arra az autóra is, és természetesen igyekezni kell úgy közlekedni, ahogy az autód engedi, de nekem ne mondja senki, hogy még nem volt olyan szituban, amikor "nem úgy" sikerült egy előzés, vagy egy manőver. (nekem 60-ról 100-ra 5,5 sec kell 4.-ben, és ez egészen lentről történik, és ahogy növekszik a sebesség, úgy nő a különbség egy gyengébb autóhoz képest).
Az lehet, hogy gazdaságilag indokolatlan (bár ez sem mindíg igaz), de előnyt mindenképp jelent, és az élvezet is fontos...ha sarkítani akarom az élvezetekből lesz pozitív élményed....na persze egy "korai" élvezet 9 hónap múlva kellemetlen is lehet 
...vagy épp ellenkezőleg.
Ez a gyorsítás pontosan annak a leírása, hogy kényelmesebb vezetni a 170 lovat, mint az én (egykor) 129-esemet. Látatlanban lefogadom, hogy max fél sec különbséggel ezt a gyorsulást tudom prezentálni. Igaz, hogy 60-nál már nem szeretem, de ha muszáj volna, én tolnék egy ketteskét 70-75-ig, oszt had szóljon a hármas akár 120-ig. (Szerencsére nem így használom az autóm, mert már tuti nem volna meg. Minden motornak meg van a maga nyomatékgörbéje, amit a sofőr nem árt, ha ismer.) Így igazolva van Csufár fentebbi elmélete is a motorerő-kényelmi extra konstellációról.
Félreértés ne essék, imádom az erős motorú autókat, és nagyon élvezem, amikor hegyi szerpentinen (ha nem is a szó szoros értelmében) versenyzek egy másik autóval, vagy motorral, hogy le tudom-e szakítani magamról, vagy utol tudom-e érni. Szóval, nem a teljesítmény ellen vagyok, hanem annak hétköznapi használatnál meglévő fölöslegességéről beszélek.
