Sajnálattal hallom, de evvel Én már most úgy vagyok(amikor még csak tervben van az autó csere), hogy az Én autóm, amit babusgattam, gondoztam, nem beszélve a sok élményről, amit együtt megéltünk, hogy már most félek attól, ki lesz a következő gazdája.
Olyan érzésem van, mintha lenne egy gyerekem, és félnék, hogy kire bízom rá. Milyen lesz a következő gazdája. Vajon annyira fogja szeretni, és vigyázni rá, mint Én? Vagy ütni-vágni fogja?
Ha Te is hasonlóan érzel, lehet, hogy ha "Anyu nem adott rá pénzt", jobb is hogy nem hozzá került az autód. Bár ki tudja?! Lehet, hogy Anyu pici fia, aki vigyázott volna rá. Nem lehet tudni, és így ismeretlenül nem is akarok véleményt alkotni róla.
A hosszú mondandóm és a sok tagolt körmondat lényege az, hogy Én biztos jól meg fogom fontolni, hogy kinek adjam el a sajátomat. 
ja.
nem bánom,h nem vitte el. majd elkel.
elkótyavetyélni nemfogom a corit. ezért is nem veszek előbb avét,minthogy elmegy a cori.
majd jön vki,aki jo+szép állapotot akar venni e11 szedanból,nem pedig fiatal kocsit,kevés kmt.
viszont ha majd elmegy a cori,csak remélni fogom,h olyan gondos gazdára lel,m én vagyok/voltam.
de ha kifizetik az árát,felőlem fel is gyújthatják. a szívem fog megszakadni,de ha kifizetik engem már nemfog érdekelni.
csak már ott járnánk.
)
