Ezek az "állatok" az esetek nagy többségében csak talpraesett fiatal srácok voltak, akik azért mentek a légierőhöz, mert szerettek repülni
... Aki indulatból, ész nélkül repült, azt általában elég hamar lelőtték. Hartmann maga pl. nagyon is óvatos volt, az volt a jelszava, hogy "nézni - dönteni - támadni - lelépni"
... Az, hogy átlagosan "csak" minden 4. bevetésén ért el légi győzelmet, jól mutatja, hogy milyen megfontolt és higgadt volt. Soha nem támadott, ha bizonytalannak ítélte a helyzetet, és mindig alaposan körülnézett, mielőtt egyáltalán mérlegelte a támadást. Óvatos taktikus volt, nem pedig vad harcos.
Na persze mindez nem lett volna elég, ha emellett nem tudott volna eszméletlenül jól célozni, és persze repülni is. Ahhoz, hogy valaki egy Messerschmitt 109-essel túléljen egy több tíz percen át (!) tartó manőverező légiharcot nyolc P-51 Mustang ellen (ami vitán felül jobb gép volt a 109-esnél), valami egészen emberfeletti repülőtudás kellhetett
Talán ennek is köszönhető, hogy az amerikaiak utána megkímélték az életét, és nem lőtték le, miközben ott himbálózott az ernyőjén. Csak körözgettek körülötte, aztán az egyikük elrepült mellette, intett neki, utána elfordultak és elhúztak. Vajon mi lett volna, ha tudják, hogy épp a legeredményesebb német pilótát engedték futni?
(Na, nem mintha általános dolog lett volna ez a kiugrott pilótákra lövöldözés - de sajnos előfordult, nem is olyan ritkán, főleg a keleti fronton.)
