Nem tudom, kinek mennyire mondok újdonságot vele, de a dolgok jelenlegi állása szerint valószínűnek látszik, hogy ilyen, cseh gyártmányú Aero L-159 Alca típusú könnyű harci/kiképző gépek váltják majd fel légierőnknél egyben az L-39 Albatrosokat és a MiG-29-eseket, a Gripenek kiegészítéseként...
A gépnek számos komoly előnye van: a beszerzés meglehetősen olcsó lenne; a kecskeméti alakulat már komoly tapasztalatokkal rendelkezik a típussal kapcsolatosan; a gép abszolút NATO integritásra lett kifejlesztve, szabvány NATO/amerikai fegyverzetet hordoz, és nem akármilyet: GBU precíziós irányított bombák, Maverick levegő-föld rakéták, Sidewinder infravörös levegő-levegő rakéták (lásd a képeket), sőt még a látóhatáron túlról bevethető, aktív lokátoros önirányítású AMRAAM levegő-levegő rakéta integrációjára is lehetőség van... emellett természetesen hordozhat a gép hagyományos bombákat, nem irányított rakéta-konténereket, illetve a törzs alatt a kétcsövű, 23 mm-es Plamen gépágyú-konténert is (lásd rajz). Hajtóműve is amerikai; rendelkezik lokátorral (az elterjedt, bevált olasz Grifo típus), így teljes mértékben bevethető légi célok ellen bonyolult időjárási körülmények között is; az üzemeltetése meglehetősen olcsó és egyszerű; kipróbált/bevált konstrukción alapul (Albatros); egyaránt alkalmas kiképzésre, földi csapatok támogatására, békeidős légi rendészeti/légtér-szuverenitás biztosítási feladatokra, illetve korlátozottan légi harcra is. A gép korszerű, többfunkciós képernyőkkel és HUD-dal ellátott pilótafülkével rendelkezik. Továbbá: gyakorlatilag azonnal tudnák őket szállítani a csehek (számos új gép áll lekonzerválva, mert a cseh légierő utólag csökkentette a megrendelt mennyiséget). A tervezett egyszázadnyi gép (kb. 14 darab) jól kiegészítené a Gripeneket, lehetővé téve, hogy a légierő egyaránt, egyidejűleg eleget tudjon tenni a szokásos békeidős légtérvédelmi-készültségi, illetve a közös NATO-missziók során adódó feladatoknak is (pl. balti országok légterének biztosítása, amit jelenleg egymást váltva látnak el a különböző NATO-országok).
Erre a két dologra együttesen ugyanis a MiG-ek és Albák kivonása után megmaradó 14 Gripen meglehetősen kevés. A megoldásra négy lehetőség merült fel:
1. A 14 Gripen mellé körülbelül ugyanennyi Alca beszerzése, vegyesen az együléses harci A és a kétüléses kiképző/harci B változatból (lásd rajz). Ez lenne a legjobb, kompromisszumos "kecske-káposzta" változat.
2. A luxusváltozat: további Gripenek beszerzése, legalább 8-10 darabra lenne még ez esetben szükség. Ez biztosítaná a legnagyobb harcértéket jelentő megoldást, de messze a legdrágábbat is.
3. A mostani állapot részleges fenntartása, a "szív változata": a Gripenek mellett mégiscsak felújítjuk és megtartjuk az Albák és MiG-ek egy részét, összesen kb. egy századnyi mennyiséget. Ez a verzió a második legdrágább, és az öregedő gépek üzemben tartása a felújítás mellett is egyre több munkát és pénzt igényel, továbbá megmaradna vele a függés az orosz partnertől (alkatrész- és fegyverzet-ellátás). Repülés-rajongók számára legszimpatikusabb, de egyben leginkább ésszerűtlen alternatíva.
4. A csóró változat: csak a 14 Gripen marad, a korábban említettek ellenére. Értelemszerűen rövid távon ez lenne a legolcsóbb verzió, viszont az így igen szűkössé váló flotta fokozott igénybevételével, és ezáltal hosszú távon mégiscsak a költségek növekedésével járna (a gépeket egy fix repült óraszámra lízingeljük a svédektől).
A honvédelmi minisztérium állásfoglalása szerint jelenleg az 1. változat melletti döntés tűnik legvalószínűbbnek, és mindez várhatóan belátható időn belül megerősítésre is kerül.