Megpróbálom leírni merrefele jártunk. Olyan helyen voltunk kedves cartársak, aminek élményeit kép és videó nemigen adja vissza. Üres frázisnak hathat, de ezt látni kell és személyesen kell átélni!
Szombaton (05.26.) indultunk útnak. Az A2-es autópálya Ilz utáni részén egy benzinkútnál találkoztunk Peter-rel és feleségével, na meg a piros Toyota Corollájukkal. 11:00 óra után párc perccel indultunk el szálláshelyünk felé. (Rábafüzestõl Sagritz 350 km.) Szépen tudtunk haladni, persze voltak sebességkorlátozások, de ezt mi a szabad szakaszokon sebességtúllépésekkel tudtuk kompenzálni. Még Sagritz elõtt elkapott minket egy zuhi, de ennek csak az autóink örültek, mert szépen lecsutakolta õket a víz. 31 fokban indultunk és 15 fokba éerkeztünk. 15:00 körül már elfoglalhattuk a szállást, kézhez kaptuk a Grossglockner-Hochalpenstrasse használatára jogosító kis kártyáinkat. Lepakolás után elindultunk Peter-ek gépével felfele a hegyen. Az idõjárás a kegyeibe fogadott minket, mert kiderült az ég, így láthattuk a Grossglockneri csúcsot. Megnéztük a Ferenc József házat, megérintettünk egy mormotát (simogatásnak túlzás lett volna nevezni), valamint rácsodálkoztunk az alattunk elterülõ gleccserre. Vacsoráztunk, majd sétáltunk egyet a magasban, és utána visszagurultunk a szállásra. A házinéni megkínált minket egy jóféle helyi pálesszel, mi még megbolondítottuk ezt egy kis vörösborral, így a fáradtságunk ellenére beszélgetésbe torkollott az este. :partyman:
Vasárnap (05.27.) a reggeli után nem a Grossglockner felé, hanem a Edelweisspitze felé vettük az irányt. Véleményem szerint ez volt túránk csúcspontja. Az út a csúcs felé egy igazi adrenalin bomba. Ott már csak 4 fokot mutatott a hõmérõ, ráadásul a viharos szél sem a melegségérzetünket fokozta. Innen Zell am See felé vettük az irányt, beiktatva egy vadaspark látogatást. A hegyrõl lefelé menet igencsak megviselte az Ave-t, és a fékpedált már tövig kellett benyomnom, hogy az elõttem haladó Peter-ékbe bele ne csókoljak. A vadasparkhoz leparkolva igencsak megcsapta orrunkat az elsõ kerekek felõl jövõ égett szag. 1,5 óra vadaspark vizit az autómnak is jót tett, mert utána minden visszaállt a régi kerékvágásba. Innen meg sem álltunk Zell am See-ig, ami a tiszta kis tavával együtt gyönyörû látvány. Itt belecsöppentünk egy pünkösdi bálba, amit pár szóval jellemeznék: bõrnadrág, zenekar, gólyalábakon járó emberek...
Ettünk egy picit, sétáltunk a tó mellett és a szállás felé vettük az irányt. Itt este a jól bevált programot választottuk: pálesz, beszélgetés, de most fehér bor mellett.
Hétfõn (05.28.) párommal mi már hazafelé vettük az irányt, de még négyesben megnéztük Malta nevû falucskában a vízesést. Itt búcsút vettünk egymástól és mi jöttünk haza Paksra. Szegény Avensis már azt hitte pihenhet, mikor egy jó barátom jelezte, hogy Balatonvilágosnál lerobbant és haza kellene húznom. Gondolhatjátok: a legnagyobb dugóban kellett araszolgatnunk. 1,5 óra alatt tettünk meg 10 km-t. Azért csak hazaértünk.
Néhány szót még általánosságban: Ausztria gyönyörû! 1420 km volt a túra, ezalatt majdnem 2,5 tank benya ment el. A szállás egy fõre 25 euró volt éjszakánként, de ez tartalmazta a reggelit és a kártyát június 10-ig a Grossglockner-Hochalpenstrasse használatára. Érdekes volt tapasztalni, hogy az osztrákok mennyire betartják a sebességkorlátozásokat.
És ami a lényeg: ilyen jó társaságot kívánok mindenkinek, mint amilyenek Peter-ék voltak. Innen is köszönünk nekik mindent!
Peter képeit ajánlom mindenkinek!
Íme az én képeimbõl pár darab:
http://grossglockner.velcsi80.fotoalbum.hu/
