Fegyverek-lõszerek-bajonettek: Haditechnika

[ATIS]

Hát, de  ... A hosszú csövű (L/43-as) löveggel szerelt Panzer IV F2-eseket '42 márciusban kezdték gyártani, tehát ezek is rendelkezésre álltak már ekkor. Igazából kb. egyidejűleg kerültek ki a frontra a hosszú csövű StuG III-asokkal.

Van igazságod, ezért is mondtam, hogy szinte. A Panzer IV F2-őt leheletnyivel később kezdték gyártani. A Stug III F-ek  májusban estek át a tűzkeresztségen. És őszig 359 darabit gyártottak belőlük. A Panzer IV F2-böl nyárig gyártottak 175 darabot. Így a Stug-ok picit hamarabb és nagyobb létszámban által rendelkezésre azon a nyáron.

[Palaczk]

A StuG gyártása egyszerűbb és olcsóbb volt, ez tény 

[ATIS]

Annyi biztos, hogy a németeket nagyon csúnya meglepetésként érte, mikor '41 nyarán összefutottak az első T-34-esekkel és KV-1-esekkel - ezeknek addig még a létezéséről sem tudtak!

A vicc, hogy jó szovjet szokás szerint maga a T-34-es is egy koppintás. Ha jók az emlékeim egy amerikai tervező prototípusát vásárolták meg a szovjetek miután az nem kellett az amerikaiaknak, és azt fejlesztették tovább.

[Palaczk]

Egyébként ezek a dolgok is mutatják, hogy mekkora volt akkor (értsd: '41-ben) a németek taktikai fölénye a keleti fronton  ... Ha belegondolunk, hogy egy számbeli fölényben lévő, messze több eszközzel rendelkező (harckocsiból pl. sokszoros túlerőben voltak a szovjetek) ellenfél ellen milyen eredményeket értek el, mekkora területet hódítottak meg (egy, a feladathoz egyértelműen alulméretezett hadtáprendszerrel a hátuk mögött!) - elképesztő! Mindezt ráadásul úgy, hogy a felkészülés és tervezés során gyakorlatilag minden szempontból csúnyán alábecsülték a majdani ellenfelet.

Bár a hadtörténetben nincs olyan, hogy "ha", mégis ki lehet mondani: HA másfél hónappal korábban kezdik az offenzívát, és HA maguk mellé tudják állítani a polgári lakosságot - minden egészen máshogy alakult volna.

[Palaczk]

A vicc, hogy jó szovjet szokás szerint maga a T-34-es is egy koppintás. Ha jók az emlékeim egy amerikai tervező prototípusát vásárolták meg a szovjetek miután az nem kellett az amerikaiaknak, és azt fejlesztették tovább.

A T-34-es nem koppintás... Csak a futóművének a konstrukciója alapul az amerikai Walter Christie által bevezetett megoldáson - amit először azokon a BT-szériájú (BT = Bisztrohodnij Tank, vagyis gyors harckocsi) típusokon alkalmaztak, amelyek valóban amerikai licencre alapultak.

BT-5-ös...



A T-34-es többi része viszont önálló szovjet fejlesztés, ami Mihail Koskin fő tervező vezetésével készült.

[ATIS]

Sőt - '41 őszén nagyon komolyan felmerült az az elképzelés, hogy egész egyszerűen le kellene másolniuk a T-34-est. Ezt végül igazából csak az hiúsította meg, hogy ennek a típusnak elég sok alkatrésze készült alumíniumból, a németek pedig ebből nem rendelkeztek megfelelő mennyiséggel ahhoz, ami a nagy példányszámú gyártáshoz szükséges lett volna. Emiatt döntöttek végül a Párduc kifejlesztése mellett - amelynek a formáján amúgy egyértelműen látható, hogy a tervezőket a szovjet harckocsi inspirálta.

A Párduc gyártásáért két cég versenyzett két prototípussal. A Daimler-benz VK 3002-esét külsőre is nehéz volt megkülönböztetni a T-34-estöl. Ez és a technikai problémák vezettek ahhoz, hogy nem ezt a típust választották végül is a Panther hanem a MAN féle konstrukciót.

[ATIS]

A vicc, hogy jó szovjet szokás szerint maga a T-34-es is egy koppintás. Ha jók az emlékeim egy amerikai tervező prototípusát vásárolták meg a szovjetek miután az nem kellett az amerikaiaknak, és azt fejlesztették tovább.

A T-34-es nem koppintás... Csak a futóművének a konstrukciója alapul az amerikai Walter Christie által bevezetett megoldáson - amit először azokon a BT-szériájú (BT = Bisztrohodnij Tank, vagyis gyors harckocsi) típusokon alkalmaztak, amelyek valóban amerikai licencre alapultak.
BT-5-ös...
A T-34-es többi része viszont önálló szovjet fejlesztés, ami Mihail Koskin fő tervező vezetésével készült.

Hát őszintén szólva a  szemnek már ez is egy kicsinyített T-34. Látszatra nem eget verő a különbség.

[ATIS]

Egyébként ezek a dolgok is mutatják, hogy mekkora volt akkor (értsd: '41-ben) a németek taktikai fölénye a keleti fronton  ... Ha belegondolunk, hogy egy számbeli fölényben lévő, messze több eszközzel rendelkező (harckocsiból pl. sokszoros túlerőben voltak a szovjetek) ellenfél ellen milyen eredményeket értek el, mekkora területet hódítottak meg (egy, a feladathoz egyértelműen alulméretezett hadtáprendszerrel a hátuk mögött!) - elképesztő! Mindezt ráadásul úgy, hogy a felkészülés és tervezés során gyakorlatilag minden szempontból csúnyán alábecsülték a majdani ellenfelet.

Bár a hadtörténetben nincs olyan, hogy "ha", mégis ki lehet mondani: HA másfél hónappal korábban kezdik az offenzívát, és HA maguk mellé tudják állítani a polgári lakosságot - minden egészen máshogy alakult volna.

Pontosan a történelemben a HA az inkább HA-HA. De egyet értünk. 41-ben a Szovjeteknek a felszereltsége még jórészt elavult volt. Amiket emlegetünk mint győztes fegyverek, azokból még kevés volt. És ha volt is rosszul használták fel őket. De azt hiszem azt egyszer már tárgyaltuk, hogy a másfél hónapnak akkora jelentőséget én nem tulajdonítok. Illetve abból a szempontból, hogy a német hadvezetés,de inkább azt mondom, hogy maga Adolf Hitler viszont abban hibázott, hogy nem készültek fel a télre. Mintha azt hitték volna, hogy télen már nem kell harcolni. És ez vezetett 41 telén a hadsereg negyedének elvesztéséhez.

[Palaczk]

Hát őszintén szólva a  szemnek már ez is egy kicsinyített T-34. Látszatra nem eget verő a különbség.

Hát oldalról hasonlít, ja. Szemből már nem annyira...



Mondjuk az tény, hogy Koskin elsősorban a BT-k leváltására szánta a T-34-est. És az azokon bevált alapvető formai elrendezést nyilván megtartotta.

[Palaczk]

A Párduc gyártásáért két cég versenyzett két prototípussal. A Daimler-benz VK 3002-esét külsőre is nehéz volt megkülönböztetni a T-34-estöl. Ez és a technikai problémák vezettek ahhoz, hogy nem ezt a típust választották végül is a Panther hanem a MAN féle konstrukciót.

Ahogy mondod 

De persze itt is elkövették a németek a szokásos hibájukat. Túlságosan is a minőségre mentek rá. Pedig pont ezt leshették volna el a szovjetektől: inkább legyen egy jó közepes harceszközöd hatalmas mennyiségben, mint egy kiváló, kis mennyiségben. Hiába volt annyira jó a Tigris és a Párduc, ha egész egyszerűen túl kevés volt belőlük, ráadásul a bonyolultságuk miatt a lerobbanások végig komoly problémát jelentettek.

A másik nagy hibája a németeknek a gyártás felaprózása volt. Értsd: a sok típus. Egyidejűleg készült a Pz. IV, a StuG-ok, a Panther, a Tiger, a Königstiger, a Jagdpanther stb... Ezt így nem lett volna szabad. Ebben is példát kellett volna vegyenek a ruszkikról, akik csak egy-két bevált típusra konceltráltak, cserébe azokat hatalmas mennyiségben tudták gyártani.

[Palaczk]

Pontosan a történelemben a HA az inkább HA-HA. De egyet értünk. 41-ben a Szovjeteknek a felszereltsége még jórészt elavult volt. Amiket emlegetünk mint győztes fegyverek, azokból még kevés volt. És ha volt is rosszul használták fel őket. De azt hiszem azt egyszer már tárgyaltuk, hogy a másfél hónapnak akkora jelentőséget én nem tulajdonítok. Illetve abból a szempontból, hogy a német hadvezetés,de inkább azt mondom, hogy maga Adolf Hitler viszont abban hibázott, hogy nem készültek fel a télre. Mintha azt hitték volna, hogy télen már nem kell harcolni. És ez vezetett 41 telén a hadsereg negyedének elvesztéséhez.

Hát pont erről beszélek én is. Egyrészt valóban túlbecsülték az előrehaladás várható ütemét - ezért kapta ott őket a tél, és ezért nem voltak rá felkészülve. De ez nem számított volna, ha ott tartottak volna augusztus végén, ahol október elején tartottak! Akkor a tél beálltára elpusztították volna a szovjetek utolsó, Moszkva védelmére harcba vetett friss hadseregeit; övék lett volna Moszkva; és szépen beáshatták volna magukat, várva a tavaszt. De lehet, hogy nem is lett volna erre szükség, mert ha a leírt dolgok bekövetkeztek volna, a szovjet vezetésnek aligha maradt volna más választása, mint a békekötés.

A másik tényező pedig nem kérdéses. Azzal, hogy maguk ellen fordították a polgári lakosságot, ezzel előidézték az óriási méretű partizántevékenységet, és fanatikus ellenállásra késztették magukat a szovjet katonákat is, saját maguk okozták azokat a tényezőket, amelyek az előrehaladásuk lassúságához vezettek.

[Palaczk]

De ha már a témánál tartunk, ejtsünk szót a 2. VH két "legdurvább" harckocsijáról is: a szovjet IS (Iosif Stalin) 2-esről...



És a német Tiger II-ről avagy Királytigrisről...



Mindkettő alapkőnek tekinthető a későbbi szovjet, ill. nyugati harckocsi-fejlesztések szempontjából - olyan képességekkel, melyekkel pár későbbi konfliktusban is megállták volna a helyüket. Ezzel együtt, eléggé különböző szerepekre tervezték őket.

Az IS-2-es elsődleges feladata nem annyira a páncélosok, mint inkább az egyéb célpontok (pl. erődítmények, élőerő) elleni harc volt; bár a lövegének űrmérete (122 mm) mást sugall, a páncélátütő képessége nem volt jobb, mint pl. a német Panther 75 mm-es lövegéé (ami persze nem kis szó), a nehezebb repeszgránátjaival a nem páncélozott célokban sokkal nagyobb rombolást tudott okozni. Ugyanakkor a védettsége meglehetősen jó volt (páncélzatának vastagsága 30-160 mm között), mégsem volt túl nehéz - 46 tonnáját a 600 LE-s dízelmotor tűrhetően tudta mozgatni, és dízel mivoltából adódóan nagy volt a hatótávolsága is, nomeg kevésbé volt hajlamos felrobbanni.

Ezzel szemben a Királytigris jócskán alulmaradt mozgékonyságban: 700 LE-s benzinmotorja 69 tonnát cipelt, ennek megfelelő lomhasággal és nagyon alacsony hatósugárral. Védettsége viszont kimagasló (25-180 mm páncélvastagság); a 88 mm-es, L/71-es csőhosszúságú lövege pedig a legerősebb páncéltörő képességgel bírt valamennyi kortársa közül.

És persze volt még egy dolog, amiben a Királytigris meg sem közelítette a Sztálin tankot: a példányszám. A német járműből nem egészen 500 db készült el a háború végéig, ezzel szemben a szovjetből 3800...

[Palaczk]

Érdekesség: az IS-2-es páncélzatának vastagsága a test különböző részein... A felső az 1943-as, az alsó az 1944-es modell.

[ATIS]

A Párduc gyártásáért két cég versenyzett két prototípussal. A Daimler-benz VK 3002-esét külsőre is nehéz volt megkülönböztetni a T-34-estöl. Ez és a technikai problémák vezettek ahhoz, hogy nem ezt a típust választották végül is a Panther hanem a MAN féle konstrukciót.

Ahogy mondod 

De persze itt is elkövették a németek a szokásos hibájukat. Túlságosan is a minőségre mentek rá. Pedig pont ezt leshették volna el a szovjetektől: inkább legyen egy jó közepes harceszközöd hatalmas mennyiségben, mint egy kiváló, kis mennyiségben. Hiába volt annyira jó a Tigris és a Párduc, ha egész egyszerűen túl kevés volt belőlük, ráadásul a bonyolultságuk miatt a lerobbanások végig komoly problémát jelentettek.

A másik nagy hibája a németeknek a gyártás felaprózása volt. Értsd: a sok típus. Egyidejűleg készült a Pz. IV, a StuG-ok, a Panther, a Tiger, a Königstiger, a Jagdpanther stb... Ezt így nem lett volna szabad. Ebben is példát kellett volna vegyenek a ruszkikról, akik csak egy-két bevált típusra konceltráltak, cserébe azokat hatalmas mennyiségben tudták gyártani.

És persze ezt a parkot utána el is kellett látni alkatrésszel, és lőszerrel. Spernek a legnagyobb gondot okozva ezzel. Csak egyvalaki büszkélkedhet ennél szélesebb járműparkkal és ez a Magyar Államvasutak. Csak a személykocsi katalógusa egy kész lexikon. De visszatérve a németekre teljesen egyetértek veled. Ebben a témában tanulhattak volna az oroszoktól. De ugye a népeknek mindig vannak jellemzői. És hát a németeknek ez jutott.

[ATIS]

Hát oldalról hasonlít, ja. Szemből már nem annyira...
Mondjuk az tény, hogy Koskin elsősorban a BT-k leváltására szánta a T-34-est. És az azokon bevált alapvető formai elrendezést nyilván megtartotta.

Alapvetően ne rossz értelemben vedd, de az oroszokra az a jellemző, hogy szereznek egy tervet, majd lemásolják és csinálnak belőle egy üthető, könnyen nagy számban gyártható darabot. Ez volt az atom bombánál is, és a sugárhajtású vadászaiknál. Ez meg rájuk jellemző. Most, hogy a T-34 az mekkora mértékben másolat már mindegy. Az biztos, hogy a BT-7 jó megoldásait beültették a T-34-be. Döntött homloklemez, futómű stb. A BT-7 meg valamiből született, és így visszamehetünk egész Amerikáig.