Fegyverek-lõszerek-bajonettek: Haditechnika

[ATIS]

De aranyos, egy igazi kis Jagdtiger gyermekjátszótérként. Pedig nem volt gyerekjáték. Főleg ha szembe jött valakinek.

[Kgabe]

Áh, benga batár. Jött néhány T34 és körberohanva kicsinálta...

[Palaczk]

Annyira könnyen azért nem tudták kicsinálni - hátulról sem. 80 mm vastag volt a hátsó páncélzata is - ez több, mint sok korabeli tank homlokpáncélzata! Ami pedig a Jagdtigeren 250 mm-es volt, és ezzel a járművet szemből gyakorlatilag sebezhetetlenné tette. Miközben a 128 mm-es lövege pl. már 3000 m-ről ki tudott lőni egy Shermant - szemből! Egyébként a legtöbb példányt nyugaton vetették be - bár állítólag néhány harcolt belőle pont itt, Magyarországon is.

De tény, hogy túl lomha volt, túl nehéz - ez is volt a fő gond vele: állandóan lerobbant a túlerőltetett motor miatt. 70 tonna vs. 700 LE, asszem ehhez nem kell kommentár  ... Emellett a hatalmas méretei is akadályozták a mozgását, a lövegnek pedig alacsony volt a tűzgyorsasága.

Ezzel együtt, ha működött, iszonyú ellenfél volt. De olyan kevés készült belőle -összesen 88 darab- hogy a hadműveletekben semmilyen említésre méltó szerepet nem játszott.

Ami sokkal jobban sikerült, mert több jó tulajdonságot egyesített magában - és a magasabb példányszám miatt jóval komolyabb szerepet is játszott: sok hadtörténész szerint ez a 415 példányban készült jármű volt a háború legjobb páncélvadásza; a 88 mm-es lövegének páncélátütő képessége, legalábbis a speciális wolframmagvas lőszerrel, még a Jagdtigerét is felülmúlta!

[ATIS]

A Jagdpanther. Igen, egy jobb konstrukció volt ezt mindenképp el kell ismerni. A Tigrisekhez képest közepes tanknak is számíthatjuk, mozgékonyságban mindenképp jobb. E mellett mindenképp említésre méltó, hogy a STUG III sikerén felbuzdulva alkották meg ezeket a páncélos vadászokat. Amíg a Panzer III, és IV korai tipusai alkották a német Páncélos hadak zömét, addig a T-34 ellen szinte az volt az egyetlen ütőkártya. A T-34 -es parancsnokoknak amikor még a belőlük is kevés volt, akkor ki is volt adva, hogy ha STUG-okkal találkoznak akkor nem szabad szemtől szembe felvenni a harcot velük. Eredetileg a gyalogság támogatására tervezték őket és rohamlövegekkel dolgoztak párban. De hamar kiderült a hasznosságuk. Igen, nem forgatható a lövegtorony. De cserébe egyszerűbb felépítményt és ezáltal gyorsabb gyártást kapunk. A homloklemez vastagabb lehet, ezáltal, nehezebben sebesíthető, és még a legjobb, hogy nagyobb tűzerőt képviselő ágyút lehet beültetni a szerkezetbe mint egy hasonló tankba. Michael Wittman is páncélosvadászon kezdett, és állítólag nem is tudott egy tulajdonságtól később sem elszakadni. Sokkal jobban szerette a tankot fordítani az ellenfél felé, mint a lövegtornyot.

[ATIS]

Áh, benga batár. Jött néhány T34 és körberohanva kicsinálta...

A néhány azért kevés. A T-34-es azért nem egy szuper tank. Jó tank ehhez kétség sem fér. Gyors, megfelelő tűzerővel és jó páncélzattal. Nagysága mondjuk igazán abban rejlik, hogy gyorsan volt legyártható, kevésbé szakképzett munkásokkal is, és kezelése is könnyen tanulható volt. De volt egy mondás a keleti fronton. Ha egy T-34-es Tigrissel találkozik megemeli a kalapját. És ez abból fakadt, hogy egy Tigris egy lövéssel képes volt levinni a T-34-es lövegtornyát.

[Palaczk]

A Jagdpanther. Igen, egy jobb konstrukció volt ezt mindenképp el kell ismerni. A Tigrisekhez képest közepes tanknak is számíthatjuk, mozgékonyságban mindenképp jobb. E mellett mindenképp említésre méltó, hogy a STUG III sikerén felbuzdulva alkották meg ezeket a páncélos vadászokat. Amíg a Panzer III, és IV korai tipusai alkották a német Páncélos hadak zömét, addig a T-34 ellen szinte az volt az egyetlen ütőkártya. A T-34 -es parancsnokoknak amikor még a belőlük is kevés volt, akkor ki is volt adva, hogy ha STUG-okkal találkoznak akkor nem szabad szemtől szembe felvenni a harcot velük. Eredetileg a gyalogság támogatására tervezték őket és rohamlövegekkel dolgoztak párban. De hamar kiderült a hasznosságuk. Igen, nem forgatható a lövegtorony. De cserébe egyszerűbb felépítményt és ezáltal gyorsabb gyártást kapunk. A homloklemez vastagabb lehet, ezáltal, nehezebben sebesíthető, és még a legjobb, hogy nagyobb tűzerőt képviselő ágyút lehet beültetni a szerkezetbe mint egy hasonló tankba. Michael Wittman is páncélosvadászon kezdett, és állítólag nem is tudott egy tulajdonságtól később sem elszakadni. Sokkal jobban szerette a tankot fordítani az ellenfél felé, mint a lövegtornyot.

Viszont volt jópár olyan szitu, amikor végzetesnek bizonyulhatott, hogy a torony nem forgatható. A rohamlövegeket, páncélvadászokat egy szűkebb feladatkörre szánták, mint a harckocsi - erre jók is voltak, de másra kevésbé. Rohamlöveg és páncélvadász nem egyenlő a harckocsival, ezért a Jagdpanthert sem tekinthetjük annak. A Jagdpanther a Párduc harckocsi technikájára épített páncélvadász volt.

A kiemelt mondatodat pontosan hogy érted  ? StuG = rohamlöveg (Sturmgeschütz).

Ami a StuG III-ast illeti... Mivel ezt eredetileg csakugyan a gyalogság támogatására tervezték, ezért a korai változatai, amik a Barbarossa idején hadrendben álltak, ugyanazzal a rövid csőhosszúságú (L/24-es), kis kezdősebességű 75 mm-es löveggel voltak felszerelve, mint a korai Panzer IV-esek; és ugyanúgy tehetetlenek is voltak a T-34-esekkel (meg a KV I-esekkel) szemben, mint azok. A rajzon egy ilyen korai StuG III:



Csak ezután tervezték át őket páncélvadász szerepre, és '42 tavaszától gyártották a hosszú csövű (L/40-es, később L/48-as), nagy kezdősebességű 75 mm-es páncéltörő löveggel - amivel már valóban ki tudták lőni az összes szovjet harckocsitípust. Így nézett ki ez a verzió:



Nekem amúgy újdonság, hogy a StuG III volt a legnagyobb példányszámban gyártott 2. vh-s német páncélozott harcjármű  ! Eddig azt gondoltam, hogy a Panzer IV-es.

[kis_andras]

Lattam ma 6ilyet alakzatban melyrepulni, felelmetes nagyok

[Palaczk]

Ami Wittmannt illeti, nekem ez a sztori kissé legendának hangzik  ... Már csak amiatt is, mert bár a háborút valóban StuG III-ason kezdte, de már '42 telén átképezték harckocsizónak; először Panzer III-ason szolgált, utána az elsők között került át a Tigrisre.

[ATIS]

Ami Wittmannt illeti, nekem ez a sztori kissé legendának hangzik  ... Már csak amiatt is, mert bár a háborút valóban StuG III-ason kezdte, de már '42 telén átképezték harckocsizónak; először Panzer III-ason szolgált, utána az elsők között került át a Tigrisre.

Lehet, hogy csak legenda, de emlékszem rá. Hogy most írásból, vagy dokumentum filmből, azt már tényleg nem tudom.

[Palaczk]

Hát na... Fene tudja... Épp lehet valóságalapja is. Végül is ésszerű, ha a harckocsi elejét fordítja a célpont felé, elvégre az a legerősebben páncélozott. Nomeg, ha jól emlékszem, a Tigris tornya elég lassan forgott (ellentétben pl. a Párducéval).

[ATIS]

Viszont volt jópár olyan szitu, amikor végzetesnek bizonyulhatott, hogy a torony nem forgatható. A rohamlövegeket, páncélvadászokat egy szűkebb feladatkörre szánták, mint a harckocsi - erre jók is voltak, de másra kevésbé. Rohamlöveg és páncélvadász nem egyenlő a harckocsival, ezért a Jagdpanthert sem tekinthetjük annak. A Jagdpanther a Párduc harckocsi technikájára épített páncélvadász volt.

A kiemelt mondatodat pontosan hogy érted  ? StuG = rohamlöveg (Sturmgeschütz).

Ami a StuG III-ast illeti... Mivel ezt eredetileg csakugyan a gyalogság támogatására tervezték, ezért a korai változatai, amik a Barbarossa idején hadrendben álltak, ugyanazzal a rövid csőhosszúságú (L/24-es), kis kezdősebességű 75 mm-es löveggel voltak felszerelve, mint a korai Panzer IV-esek; és ugyanúgy tehetetlenek is voltak a T-34-esekkel (meg a KV I-esekkel) szemben, mint azok. A rajzon egy ilyen korai StuG III:

Csak ezután tervezték át őket páncélvadász szerepre, és '42 tavaszától gyártották a hosszú csövű (L/40-es, később L/48-as), nagy kezdősebességű 75 mm-es páncéltörő löveggel - amivel már valóban ki tudták lőni az összes szovjet harckocsitípust. Így nézett ki ez a verzió:

Nekem amúgy újdonság, hogy a StuG III volt a legnagyobb példányszámban gyártott 2. vh-s német páncélozott harcjármű  ! Eddig azt gondoltam, hogy a Panzer IV-es.

Igen, nem azonos a tankkal. És nem azonos feladatra tervezték. Elsősorban gyalogsági támogató szerepre szánták. És ha már a legendáknál tartunk, állítólag a gyalogosok jobban is szerették a őket a páncélosoknál mert rájuk jobban számíthattak. Szóval a páncélosvadászok "őse" a STUG III F egy kényszerűségből kialakított páncélosvadász. Mert a Tigris és a Párduc megjelenéséig ez volt a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás, mivel a Panzer III és a korai IV, nem vette fel a versenyt a T-34-el. A kiemelt mondatot úgy kell értelmezni, hogy az F-et inkább páncélos vadásznak hívnám mint rohamlövegnek. Viszont az új típustjel bevezetésével megnövelték a zászlóalj létszámot, és az F a korábbi STUG III-akal közösen látott el feladatokat. Tény, hogy az F jelű csak 42-töl gyártott, első bevetése májusban volt, ahol a sorozat mindegyik tagja legalább három ellenséges harckocsit tett ártalmatlanná. Szeptemberre viszont már 359-db-ot gyártottak belőle. És ebben az időszakban szinte az egyetlen T-34 ellen hatékonyan bevethető páncélosvadásznak számított. A Tigrisek, Párducok, újabb Panzer IV-ek még ebben az időszakban nem voltak bevethető állapotban. Szóval a kényszer szülte a megjelenésüket, de nagyon hasznos szerepet töltöttek be a háborúban, és ihletet is adtak a Jagdpanther és Jagdtiger megalkotásához.

[Palaczk]

Annyi biztos, hogy a németeket nagyon csúnya meglepetésként érte, mikor '41 nyarán összefutottak az első T-34-esekkel és KV-1-esekkel - ezeknek addig még a létezéséről sem tudtak! Nem is feltételezték, hohy a lebecsült ellenfélnek ilyen technikája lehet. Ezekkel a tankokkal ebben az időszakban szó szerint alig tudtak kezdeni valamit - a páncélosaik (Pz. III, IV, StuG III stb) csak nagyon közelről (akkor is csak szerencsével) tudták kilőni őket; a páncéltörő lövegeik dettó (a 37 mm-es gyakorlatilag egyáltalán nem, az 50 mm-es is csak nagyon közelről); az egyetlen fegyverük, ami könnyen elbánt ezekkel a tankokkal, a legendás 88 mm-es légvédelmi löveg volt - ebből fejlesztették ki aztán pl. a Tigrisek fő fegyverzetét is - de ebből akkoriban még elég kevés állt rendelkezésre.

Persze a nagyobb kaliberű tüzérségi lövegek is el tudták intézni ezeket a harckocsikat, közvetlen irányzással - de az már régen rossz volt, ha a tankok olyan mélyen be tudtak nyomulni a német vonalakba, hogy a tüzérség közvetlen célzással lőhesse őket. Ezzel együtt, ez többször is előfordult! Nem egy esetben törtek be magányos (!) szovjet tankok akár több tíz km mélységben is a németek területére, legázolva-szétlőve mindent az útjukban, mire meg tudták őket állítani. Az volt a németek nagy szerencséje, hogy a szovjetek ekkor még ügyetlenül, szervezetlenül használták a tankjaikat, amelyeknek a legnagyobb részében ráadásul nem volt rádió, így a személyzet magára volt hagyatva - sem utasításokat, sem tájékoztatást nem kapott. Nomeg kevés is állt még ekkor rendelkezésre ezekből a típusokból.

T-34/76 - ezzel a korai változattal kerültek akkoriban szembe a németek...



És a még durvább ellenfél, a nehéz KV-1-es - ez egy óriás volt akkor, a maga 48 tonnás tömegével; a lövege ugyanaz a kiváló, minden korabeli német harcjármű kilövésére alkalmas 76 mm-es, amit a T-34-esbe is szereltek; a homlokpáncélja pedig 90 mm-es, amit szemből csak a már említett német 88 mm-es légvédelmi ágyú tudott átütni.

[Palaczk]

Hogy a T-34-es mennyire remek konstrukció volt, azt egyébként jól jelzi, hogy a németek valamennyi zsákmányolt példányt igyekeztek kijavítani és felhasználni; előfordult olyan, hogy komplett századok voltak felszerelve zsákmányolt T-34-esekkel!



Sőt - '41 őszén nagyon komolyan felmerült az az elképzelés, hogy egész egyszerűen le kellene másolniuk a T-34-est. Ezt végül igazából csak az hiúsította meg, hogy ennek a típusnak elég sok alkatrésze készült alumíniumból, a németek pedig ebből nem rendelkeztek megfelelő mennyiséggel ahhoz, ami a nagy példányszámú gyártáshoz szükséges lett volna. Emiatt döntöttek végül a Párduc kifejlesztése mellett - amelynek a formáján amúgy egyértelműen látható, hogy a tervezőket a szovjet harckocsi inspirálta.

[Palaczk]

Tény, hogy az F jelű csak 42-töl gyártott, első bevetése májusban volt, ahol a sorozat mindegyik tagja legalább három ellenséges harckocsit tett ártalmatlanná. Szeptemberre viszont már 359-db-ot gyártottak belőle. És ebben az időszakban szinte az egyetlen T-34 ellen hatékonyan bevethető páncélosvadásznak számított. A Tigrisek, Párducok, újabb Panzer IV-ek még ebben az időszakban nem voltak bevethető állapotban.

Hát, de  ... A hosszú csövű (L/43-as) löveggel szerelt Panzer IV F2-eseket '42 márciusban kezdték gyártani, tehát ezek is rendelkezésre álltak már ekkor. Igazából kb. egyidejűleg kerültek ki a frontra a hosszú csövű StuG III-asokkal.

[Palaczk]

Ezt a fajta Panzer IV-est nézték egyébként kezdetben előszeretettel Tigrisnek a frászban lévő szövetséges katonák Normandiában   ... Akkoriban, kb. ha megláttak bármiféle német harckocsit, már ki is tört a Tigris-pánik!

Mondjuk, formáját tekintve a Tigris tényleg hasonlított a Pz. IV-esre - csak épp sokkal nagyobb kiadásban: