Gyerekkel kapcsolatban a kutyákra triplán kell figyelni szvsz.. már csak a kutyák miatt is, mert ha egy gyereknek vmi. rossz élményt szereznek, örökre félni fog.
Ma volt nálunk egy 1,5éves kisfiú, nagyon figyeltem a kutyát, nehogy bármi rosszul süljön el. A mi kutyánk feje kb pont egy magasságban van a gyerek arcával, meg is nyalakodta a kutya, de azért leállítottam mindig, nehogy megkapja vagy csak hogy megijedjen a gyerek.
Nem sok esélye volt, hogy megkapja, nyilván, de akkor is kutya, és akkor is őrző-védő besorolású fajta, bohóka 1,5éves.
Ez érthető.
A kutya nincs mindig tisztában a súlyfölényével a gyerekkel szemben, és, ha még bohóka, játékos is, akkor igen gyorsan feldöntheti, ezáltal megijesztheti a csöppségeket (nem akarja bántani, játszani akar vele, csak véletlenül túl tulok...).
Azonban ilyenkor IS a kutya gazdiján van a világ szeme: ha a kutya megérzi a gazdája félelmét, hogy "nehogy megijessze a gyerkőcöt a kutya", akkor sokkal könnyebben hibázik az állat is. A gazdi nyugodsága a kulcs, mindig. A kutyáknak iszonyatosan fejlett ez az érzékük, kapásból megérzik az emberből áradó stressz "szagot", ami számunkra fel sem tűnik. (ÉS ettől nagyon izgatottak lesznek, mert a gazdijuk is az, úgy gondolják, hogy valami támadás éri a "csordájukat" és azt márpedig neki meg kell védeni)
Én gyakorló kutyásként azt mondom: Mi van akkor, ha a kutya megnyalja a gyerek kezét, vagy arcát? Semmi. Van víz, meg szappan. Egyébiránt, pedig mi mindig nevetünk egyet, amikor a kutya "nyomul" a gyerkőcnél, sosem szidjuk le, mert annak nincs értelme, mert a kutya nem fogja érteni, hogy miért szidják le, ezáltal az adott gyerek felé elkezdenek negatív érzéseket (igen, féltékenység innen indul) táplálni, ami eztán már csak idő kérdése, hogy mikor bukik ki egy "kisebb" baleset formájában.
Az elővigyázatosság, főleg, ha nem régi a kutya-gyerek közti ismertség, nem árt, de szükségtelen a gyereket azonnal óvni a kutyától.
A gyereknek is minél hamarabb meg kell tanulnia-tapasztalnia, hogy mit szabad egy kutyával csiáljon és mit nem.
Sajnos az én sztorimban az egyértelmű vlt, hogy a kislánynak lövése sem volt (önhibáján kívül), hogy mit kell tenni a kutyával abban a szituban, nem ismerte fel a kutya jelzéseit, csak megijedt. Ez minden esetben a szülő hibája, nekik kellene elmagyarázni, megmutatni a gyereknek, hogy a különböző testtartások, jelek, mit jelentenek, és ezekre Neki hogyan kell "válaszolni". És itt jön a legnagyobb hiányosság, hogy ezek a szülők maguk sem ismerik a kutyák jelzéseit. Aztán, meg csodálkoznak, ha valami baj éri a gyereket, vagy egyszerűen csak megijed a gyerek minden ebtől.
Manapság olyan sok forrás van, amiből nagyon jól látható a szükséges magatartás az ember részéről: Ceasar, Dr. Csányi Vilmos: Bukfenc Mindent Tud, Victoria - hogy csak a 3 legismertebb és legkönnyebben elérhetőt említsem. Nagyon hatásosan és helyesen mutatják be az egyes szitukat.
Voltunk már több ízben helyi óvodában a kutyaiskolával a gyerekeknek bemutatózni, a műsor végén, pedig "simogatóval". Nagy sikere van, én kötelezővé tenném minden óvodában, iskolában, hogy legalább az alap szabályokat hozzáétőktől sajátíthassák el a gyerekek.
Ezzel elkerülhető lenne az ijesztő szituk nagyrésze, hiszen a kutya csak akkor támad, amikor valamit helytelenül tesz a vele szemben álló, legyen az gyerek, vagy felnőtt.