Nem jó irányból közelíted meg a dolgot. És nem is szívesen folytatnám ezt a témát, mert az ún. "kutyások" és "nem kutyások" gondolkodása között valódi űr tátong. Ez abban nyilvánul meg, hogy az egyik fél sem érti meg a másikat, így néhány egyszerű véleményváltás után könnyen eljuthatunk a személyeskedő megjegyzések felé, amit én nem fogok megtenni más ember véleményének alapvető tiszteletben tartása miatt.
Az, viszont tény, hogy egy családi kutya, ha rátámad bárkire kortól, nemtől függetlenül, az vélhetően egy
akaratlan kutya felé történő, a kutya számára fenyegető mozzanat miatt lehetséges. Egy félreértés. Pláne, ha egy kisgyermek esetében, aki persze, hogy valódi veszélyt nem jelent a kutya számára, de egy óvatlan kézlendítést a kutya támadásnak értelmez és erre reagál - a félreértésből adódóan - helytelenül.
Ez az eset, azonban nem a kutya hibája és nem is a gyermeké, hisz egy gyerek sem tudhatja születésekor, hogy egy kutyával szemben mit engedhet meg, vagy mit nem. Viszont a szülő, a felnőtt - óvatosan merem írni, hogy egy felelős kutyatartó ember - feladata/felelőssége lenne, hogy a gyermekének megtanítsa az alapvető viselkedési szabályokat, amik alkalmazása esetén kizárható az ilyen jellegű "balesetek".
Ez persze igen nehéz, ha maga a szülő nem rendelkezik kutyával és úgy megy a családjával egy olyan társaságba, ahol, meg van kutya - és itt nem a 10 éve az udvaron láncravert idegbeteg, soha egy jó szót, simogatást, netán képzést nem kapott kutyáról beszélek -. Na, ilyenkor a gyakorló kutyásnak is van felelőssége a dologban, hiszen ekkor neki illik kezébe venni a gyerkőc tanítását és a helyes magatartást alkalmazva kizárt, hogy hasonló kutyatámadások megtörténjenek.
Nézd, ez nagyon labilis kérdés a két "tábor" között, ezért, ha valami nem világos, inkább írd le, kérdezd meg, mielőtt falsch következtetéseket levonva ítélkezel a hozzám hasonló kutyabarátok felett.
Szívesen válaszolok minden olyan kérdésedre, ami "valódi" és nem provokáló.
Jó múltkorában tesómékkal "vitatkoztunk" össze azon, hogy, ha nálunk is megszületik a gyerek, akkor majd a kutyát "...ki kell paterolni a házból...". Mi, meg mondtuk, hogy természetesen nem, mert így, meg úgy. Visszagondolva a vitának nincs megoldása, hiszen egyikőnk sem hiteles egy valamiben:
Nekünk még nincs gyerekünk, de van házban tartott kutyánk;
Tesóméknak van két gyerekük, de soha nem volt házban tartott kutyájuk.
Murray, kettőnk gondolatmenete között kb hasonló a szakadék - egyelőre - ez ügyben, ezért javaslom, hogy maradjunk meg fokozottan a beszélgetés mellett, elkerülve a felesleges félreértéseket.