Az első kutyám egy fekete kan cocker spániel volt. Szegényem selejtes volt, gyenge idegzetű, de nagyon bátor (túlságosan is
). Végigharapta a családot, gyerekeket nem bírta, de megtanultuk kezelni, így 16 évig élt velünk.
Szóval őt egyszer bántottam, amikor engem harapott meg (nem tehetek róla, eldurrant az agyam
). Hatásosabb volt nála a hanggal fegyelmezés. Ha leordítottam a fejét, szinte megsemmisült szegényem, nagyon hatásos volt. Egyébként fegyelmezett kutya volt, akár póráz nélkül lehetett sétáltatni, ült, feküdt visszajött, meg minden ilyesmi, de ha bármi baja volt, nem lehetett közelíteni hozzá, mert harapott. Ha gyerek nyúlt feléje, akkor meg majdnem mindig. A gyerekeim megtanulták, így később soha nem volt gond ebből (és lett az első bullmasztiffunk, aki (sic!) kimondottan gyerekmániás kutya). Aztán szegényem egyre öregebb lett, romlott a hallása, így nem konstatálta, hogy a feje felet beindult a HDI, így két huppanással keresztül mentem rajta
. 2 hétig hálni járt bele a lélek, napi infúzióval tartottuk életben, megrepedt a mája, veséje, eltörött pár borda. Aztán egyre jobban lett, felépült (13 éves volt akkor). A süketsége mellé szegényem kezdte elveszteni a látását is, időnként már neki ment a falnak és csak memóriából közlekedett az udvarban. Hangja már csak hasonlított az ugatásra, de a csökönyössége a régi maradt. Ha baja volt, morgott mint egy fenevad
Még jóval korábban ereje teljében pl nekiment a sógorom kan bullmasztiffjának (15 kilósan a 80 kilónak
), de mivel az egy extra jámbor példány volt, csak a szájába vette a spani fejét és az lógott a levegőben. De az én "bátor" kutyám még ott is morgott és amikor kihámoztam a behemót szájából, kapásból ugrott volna újra neki (mint a viccben: nem vak ez a ló csak bátor
). Nem fogta fel, hogy akkor született meg másodszorra, mert simán fűbe harap ha az a bulli nem olyan békés (az is kan volt).
Szegényem így öregen, hadirokkantként még 3 évig élt köztünk, de a végére már nem evett semmit, menni is csak 5 cm-es léptekkel ment, a fejét alig tudta mozgatni, vak volt és süket és annyira lefogyott, hogy nem hagytuk tovább szenvedni, elaltattuk és megsirattuk (16,5 éves volt akkor).
Szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy nem kellett fizikailag fegyelmezni egyik kutyánkat sem (a bullmasztiffot mondjuk értelmetlen is lenne megütni, mert nekem előbb fájdulna meg a kezem, minthogy ő megérezné
), sokkal hatásosabb, ha kiabálok vele. Szinte földbe lehet döngölni őket ezzel.