Nekem az az álláspontom ebben, hogy egy kutya-ember kapcsolat sokkal őszintébb, mint a legtöbb ember-ember kapcsolat. Az ember önző, mindenki, én is, a különbség csupán az önzőség fokában van. A kutya (kutyám) abszolút szeretettel és önzetlenül viszonyul a gazdájához (hozzám). Nem csap be, nem sért meg, nem rossz indulatú, mindig örül, ha hazaérek, mindig figyel rám. Nincs olyan eset a kutyánál, amikor az nem kíváncsi a gazdájára, hiszen Ő az élete.
Azért ahogy észrevettem, a kutyák nagyon is képesek az önzésre - maximum egymás között, tehát nem az emberekkel szemben. A felsorolt negatív dolgok egy részét pedig azért nem követik el, mert nem is képesek rá.
Ami az önzetlen szeretetet illeti... Ez mit jelent? "Csak" kaját és szeretet vár érte cserébe, na ja. Azért az emberek egy része sem vár mást a saját szeretetéért cserébe, mint viszontszeretést.
Mielőtt valaki félreértene: abszolút nem leszólni akarom a kutyákat, biztos, hogy úgy általában a gazdájuk (amennyiben normális kapcsolat van köztük) őszintébb és önzetlenebb ragaszkodásra, szeretetre számíthat a részükről, mint sok embertől. De azért, mondom még egyszer, ne essünk át a ló másik oldalára, és ne helyezzük a kutyát az ember elé.