Ma hajnalban nem aludtunk sokat, se mi, se a kutty. Arra ébredtünk, hogy percenként többször is rázza a fejét. Annyira zavart, hogy felkeltem, átmentem a kuttyal a nappaliba és az összes izzó fénye mellett átnéztem a fülét, de semmit nem láttam. Visszafeküdtem, de csak rázta tovább a buksiját. Reggel Jucival megbeszéltük, hogy elviszem a dokihoz, biztosan toklász ment bele. Igazam lett, kiszedte a doki, és most már rendben vagyunk...de gyerekek! Ez az érzés qrva szar volt, mintha a gyerekemet műtenék...
Sztori: Dokinál kb 2 percet vártunk, mielőtt bekerültünk. Elmondtam neki, hogy mi a tünet, illetve a gyanúm, majd egy fülvizsgáó kamerával laptop monitoron keresztül beazonosította a toklászt (igazam volt). A vizsgálat előtt kapott a marjába egy nyugtató szurit, hogy neficánkoljon fent a vizsgáló asztalon, én fogtam, hogy le ne essen. Percről percre kevésbé izgett a kutya, de elkezdett hangosan szuszogni, zihálni. A toklász kiszedéséhez (kézi fogóval történik) azonban muszáj volt adni egy kis adag altató injekciót is. A beszúrás után 3 másodperc múlva a kutya elájult szó szerint, hatott a cucc. A doki a célszerszámmal kiszedte a toklászt, ami teljesen bent volt a dobhártyájánál, nem csoda, hogy én nem láttam otthon, majd még két kis szurit kapott, s már rakhattam vissza a hordozóba és irány haza. A göcs végig a torkomban volt, nagyon xar érzés volt látni a nyiklő-nyeklő kutyát, amint tettem az ágyába. Jucim is hazaért egyből krokodil könnyek öntötték el az arcát. Mindketten ültünk mellette a kövön, és simogattuk, mikor elkezdett a kutya erősen nyivákolni, ordítani, miközben görcsösen rángatózott. Juci már zokogott, s kérlelt, hogy vigyük vissza az orvoshoz, mert ez a reakcó nem normális. Hiába mondtam neki, hogy "de, az, éppen ébredezik", végül visszavittük, de a doki szerencsére megnyugtatott, hogy ez így szokott lenni, nincs semmi okunk az aggodalomra, néhány percen belül elmúlik ez az állapot és megnyugszik. Úgy is lett, mire hazaértünk, már csendben volt a kutya. Visszafektettem az ágyába, mellé raktam a kedvenc játszós rózsaszín macikás plédjét és a fonott kötél-csontját és tovább simogattuk.
10 percenként egyre több dolgot csinált már, kezdetben csak a szemét nyitotta ki teljesen (kimeredt), aztán a farkát mozdította meg, ezt követte a "nyámnyogás", a nyakmozdítás, farokcsóválás, és minden szépen tovább, egyre több dolog. Végül már az oldaláról fölsegítettük hasonfekvésbe, ez láthatóan jót tett neki.
Én közben visszajöttem dolgozni, majd ebéd után 1 óra körül hazaugrottam újra, megnézni, mi a helyzet. Ekkor már Jucim sem volt otthon, és nagy nagy örömömre már az ajtónál várt, mikor nyitottam, spánieles farokcsóválás közepette kéredzkedett fel az ölembe. Fölvettem és elalélt szabályosan, éreztem, ahogy elengedi magát...
Óvatosan letettem a hideg burkolatra, de nagyon inogott még, így vissza az ágyikójába.
A doki a lelkemre kötötte, hogy délutánig se enni, sem inni nem kaphat, mert a zsibbadt nyelőizmok miatt még a víztől is megfulladhat, ha félre nyeli, ráadásul most is egyedül van otthon, így a vizes tálat fölvettem a földről.
Nem kérdés, hogy a beavatkozás abszolút mértékben is sikeres volt, de lelkileg megviselt ilyen magatehetlenül látni a 0-24-ben pörgő lelőhetetlen kutyámat. Küzdöttem a könnyeimmel, nem gondoltam, hogy ilyen hatással lesz rám...
(Akik mindezt nem tudják átérezni, azoktól kérem, hogy ne is kommentálják a hsz-emet, nem kívánok semmi olyanra válaszolni, hogy "és, ha választanod kellene, hogy a kutyád, vagy a párod életét mentheted meg...
" NEM ezért írtam le mindezt, hanem azért, mert:
Nagyon figyeljetek oda a kutyáitok füleire, lábujjaira, mert a toklász (elszáradt vadbúza kalászának hegyes szúrós darabjai) egy nagyon alattomos valami, hiába nálunk is a MINDEN séta utáni kötelező toklász vadászat, óhatatlan, hogy belefut az ember egy ilyen esetbe. Mi naponta minimum 5-6 db toklászt szedünk ki a kutyából, mégis beszabadulhat egy a fülébe, s, ha időben nem kerül állatorvoshoz, akkor csúnyán begyullad, gyennyezik, a kutya csak rázza a fejét, oldalvást tartja és kezelés nélkül szó szerint beleőrül a fájdalomba...
A doki bácsi, viszont megdicsért, mert nagyon időben vittük a kutyát hozzá, semmilyen gyulladás, vagy egyéb sérülést nem okozott belül az a xar. Csak az ijedség és a sajnálat, ami nekünk fájt, ez egy qrva xar érzés volt...
Happy End