A procik közti különbségböl fakad vagy a videokàrtya kavarhat be?
Nagy valószínűséggel igen. Próbáld meg amúgy nem csak online stream-el (csak hogy a hálózati befolyást szűntesd meg).
A lényeg: a film lejátszása egy adott framerate-el történik, tipikusan 25 vagy kb. 30 fps. Ennek a lejátszási sebességnek (képkocka/másodperc) van egy időalapja amit, szinkronjel hiányában, a processzor időórájából számolja ki a szoftver és az operációs rendszer.
Pl. a processzor pörög 3GHz-en, azaz 3 000 000 000 Hz.-en, ami azt jelenti hogy egy óraciklusa neki 3.3333333333333⋅10-7 ms. Ha a film 30 fps-es, akkor egy képkockát a képernyőn 9.144 milliszekundumig kell mutatni. Azaz 9.144 osztva 3.3333333333333⋅10-7 -nyi darab óraciklusig kell a képernyőn tartani.
Ezt az egészet bonyolítja még az is, hogy a gépek processzorai nem konstans sebességgel pörögnek, energiatakarékosság miatt van hogy lelassulnak akár 800MHz-ig is ha nincs sok számolnivaló, így a matek valósidőben folyamatosan változik.
Amitől belassul szépen az egyik gép (vagy esetleg begyorsul a másik) az csupán annyiból ered, hogy lehet hogy egy képkocát nem pont 9.144 milliszekundumig tartja a képernyőn, hanem hajszállal több ideig az egyik gép, vagy kevesebb ideig a másik gép. Hozzátéve még azt is, hogy lehet hogy nem is egyenletes ez a szám, azaz menet közben ugyanaz a gép hol picivel több ideig, hol picivel kevesebb ideig mutat egy-egy képkockát (jitter). Pl. ha a háttérben más folyamat is zajlik, mondjuk frissít vagy az antivírus épp vizsgál valamit akkor simán. A végeredmény pedig az lesz, amit tapasztaltál - de lejátszás közben szabad szemmel nem is észrevehető, mert milliszekundumok tizedeiről van szó, azaz egy másodperc tízezred részeiről pluszban vagy mínuszban.
Amúgy otthoni körülmények közt ennek valóban semmi jelentősége, a filmalkotás élvezeti faktorát ez a jelenség egyáltalán nem befolyásolja. Ipari körülmények között (pl. televízó stúdiók adás-lebonyolítóiban, vagy modern, digitális mozikban) ezeket a feladatokat nem a számítógépek fő processzoraira és videokártyáira bízzák. Ott dedikált videókijátszó hardverek (kártyák) vannak melyek konstans szinkronjelre hangolva játsszák ki a médiatartalmakat a gépek főprocesszorától függetlenül.
Régen analóg világban, még az volt hogy az európai mozifilmeket 24fps-el forgatták és vetítették a mozikban. Aztán amikor a tévében is leadták őket, ott 25fps-el játszották le mert a televíziós PAL rendszer 25 képkocás volt másodpercenként. Ezért egy mozifilm a tévében mindig rövidebb volt mint a moziban 5-7 perccel, akkoriban semmiféle konverzióra ("vissza lassításra") nem volt lehetőség. Ez leginkább nem is a képben, hanem a hangban volt hallható, az eredeti színészek hangja magasabban szólt mint valójában, mintha valaki szorongatta volna valamijüket, sokszor tényleg vicces volt (annak volt feltűnő aki sokat járt moziba és jól ismerte az eredeti színészhangok tónusát).