Megvolt. :nagymosoly:
Szóval, mivel meghaltak az utak, ezért hiába jött el velem a munkatársnõm, mire odaértünk, õ indulhatott is vissza melóba. Én azonban nem adtam fel, és bevetettem magam az uszodába! Persze elõtte bevágtam egy bacon-ös sajtos csirkés mekikaját, biztos ami biztos :nagymosoly: Felvettem megaszexi úszósapim (kicsit szorított, még szexisebb piros csíkot varázsolva a homlokomra), majd betámadtam a 8-as medencét, ami a lassú úszóknak volt fenntartva :nagymosoly: 15 perc után (=3 hossz :nagymosoly: ) észrevettem, hogy elhagytam a szekrénykulcsom, ennek örömére elkezdtem kommandózni a medence szélén. Mivel nem jártam sikerrel, úsztam még egy hosszt, majd odamentem az úszómesteres elsõsegélyes srácokhoz. Az egyik volt vagy 70 éves, úgyhogy elkerülvén a rossz választást, mesterséges lélegeztetést nem kértem. A szekrényszámom elhangzása után viszont visszakaptam a kulcsom, amit vki megtalált a vízben :nagymosoly: Ekkor már negyed órája uraltam az uszit, folytathattam a testmozgást. Újabb 10 nehéz perc következett. A mellettem elsuhanó papit elõször megkarmoltam, majd belérúgtam. Ez volt az a pont, amikor magányos farkasként egymagam(ban) röhögtem hangosan két karmozdulat között. Még negyed órát bírtam, majd saját magam és a köz érdekében jobbnak láttam elhagyni a medencét. Legközelebb hétfõn megyünk, legalább bemelegítettem. Tuti ettõl 3 napig izomlázam lesz :nagymosoly:
I Love Fogyi.