Egyetértek. Egy kutya miatt át kell alakítanod a lakásodat, az életedet és lemondásokkal jár! És sok-sok évre szól!
Nem KELL 
... De ha nem teszed meg, az szívás lesz - mármint a kutyának. Más kérdés, hogy aligha tudatosul benne, hogy ő most szív. (Most persze nem a szélsőségekre, az állatkínzókra gondolok; hanem pl. azokra, akik oldschool módon házőrzőnek tartják a kutyát, kint a kertben, urambocsá az idő egy részében megkötve.)
Dehogynem kell. Nem mehetsz el utazni hosszabb időre szervezés nélkül (foglalkozni kell vele, etetni, itatni), de még két napra sem. Nem teheted meg, hogy nem mész haza hozzá, hisz vár és akkor még a játékról nem is beszéltünk. Nem mehetsz egy csak úgy reggel hogy majd éjjel mész csak haza (néha persze belefér). Egyébként nálunk oldschool módi volt, a kutyának kertben a helye, nem a lakásban, ennek ellenére sosem volt megkötve (na meg a kerítésen is akkor ugrott át amikor akart
), mégsem hiszem, hogy bármiben is hiányt szenvedett volna, na meg persze az udvar sem kicsi.
Édes pofám mindig "segített" apunak a fényezésben.
Akinek gondot okoz ezek bármelyike, az ne tartson kutyát.
