Ez nem karácsonyról szól, csak nem hízelgő, mikor valaki úgy gondolja, hogy a gyerekemet veszélyeztetem, csupán azért meg használtan vettem egy felső kategóriás igényes ülést.
Tudom, nekem is van ilyen érzésem, olvasva néhány hozzászólást. De nem vagyok biztos benne, hogy ezért mondja bárki is.
Nem mindenkinek telik a legújabb, legcsicsásabb gyerekülésre a boltból (természetesen szerda délelőtt 10 órai összeszerelésben), meg a legmodernebb tízcsillagos töréstesztű kocsira
Nekünk volt egy kis Maruti (még van is, eladósorban), hátul öv nélkül, meg olyan helyzetben voltunk az első gyermek születésekor, hogy hó végén megvettem a Carinát, hó elején megjött a fizetés, és át tudtam íratni. Akkor az volt a legtöbb, amit meg tudtuk tenni a gyerek és a család biztonságáért. Ezért nem érzem, hogy veszélyeztetném a családot. Állandóan javítgatom/karbantartom, új téli-nyári gumigarnitúra van (nem ún. prémium, hanem Barum meg Hankook). Ennyit tudtunk összehozni, ami rajtunk múlott, kész. Aki többet meg tud tenni, örüljön neki, és vegyen mindenből a legjobbat/legdrágábbat, örülök, hogy sokan vannak, akinek futja rá
De a legtutibb gyerekülés meg a legbiztonságosabb tank sem garancia sajnos.
Eszembe jut az ezerszer lejátszott lemez: régen a Wartburg 353 hátsó ülésén ültünk Öcsémmel, se biztonsági öv, se törésteszt, aztán hála Istennek itt vagyunk. Én is igyekszem óvatosan vezetni, figyelni, megtenni, amit tudok.
Ezért nem érzek lelkiismeret-furdalást. Most talán tudnánk venni jobb autót, de újat/megbízható használtat nem, és egyelőre más céljaink vannak család szinten, arra megy a gyűjtés.
Gyerekülést sem noname nem ajánlott kategóriát vettünk, azt meg már írtam, hogy milyet és mennyiért.
