Tisztázzunk egy dolgot: mózeskosár, vagy autós hordozótok van? A kettő nem ugyanaz.
Mi is ebben a cipőben jártunk mindkét gyerekkel. Sajnos az autós babahordozó marad az egyetlen lehetséges megoldás még mindig.
Bármilyen más autósülésben csak akkor lehet utaztatni, ha önállóan fel tud ülni. Tehát ez nem azt jelenti, hogy ha megfogom a gyereket azt leültetem, és nem borul oldara, tud ülni. Akkor tud ülni, amikor magától képes hasról oldalmozdulatba fordulással eltolni magát a földtől, és így ülő pozíciót felvenni. Ekkor lesznek a gerince és a gerinc körüli izmai olyan fejlettségi állapotban, hogy az ülő pozíció nem okoz kárt bennük.
Hiába a dönthető (ún. fektethető) ülések a 0+ kategóriában, azokban a leginkább döntött pozícióban sem vízszintesen fekszik a gyerek, hanem ültetve van rendesen. Ennek oka, hogy különben nem férne el az ülésen az egész szerkezet gyerekestül mindenestül, túl nagy lenne a helyigénye és nem lehetne biztosítani a helyben maradást koccanás esetén; a súlypontja az egésznek éppen hogy az autó ülésnek a szélére esne.
Végül mi sem várhattuk meg azt hogy teljesen magától képes legyen felülni, akkor tettük át amikor már láttuk hogy próbálkozik - mert már akkora volt hogy úgy feküdt a babahordozóban mint egy szardínia, és tényleg mindene kilógott belőle.
Úgyhogy ameddig tudjátok (legalább 8-9 hónapos korig), tartsátok hordozóban. Lehet trükközgetni, a babahordozót anyósülésen menetiránnyal hátnak (légzsák persze kikapcsolva), a babahordozó és az üléstámla közé néhány centi vastagságban préseljetek egy takarót pl., ekkor nyertek egy kis teret a lábaknak. Lábakat nem egyenesen tartani, behajlítani térdnél, el fog férni, úgyis így szeret aludni (anno az anyjába is így aludt).
