...a hülye is látja, mennyire zsigerbõl elutasítod ezt az egész rendszert, ami nem baj, jogod van hozzá, de akkor ne keltsd azt a benyomást, hogy meggyõzhetõ vagy, mert épp elégszer hangot adtál annak, hogy mennyire ellenedre van mindenfajta ilyen rangsorolás, fõleg ha azt németek csinálják (még emlékszem az olyan kijelentéseidre, mint pl. "tesztelõ-droid").
Nem utasítom el a rendszert, csak nem vagyok képes vakon rábízni magam, és kritikus szemmel figyelem. Kellenek autós tesztek, jó, ha írnak a kocsikról, de ne tegyék ezt abban a tudatban, hogy abszolút megalapozott, szakmai, megcáfolhatatlan, fellebbezhetetlen és objektív ítéleteket szülnek, mert ez nem így van. Nem csak a germánokkal van bajom, csak a hazai sajtó elsõsorban rájuk támaszkodik, így õk vannak elõtérben. Szerintem ebben a topikban is leírtam már, hogy volt szerencsém tucatszám olvasni a francia magazinok - természetesen szintén objektív - tesztjeit, és náluk érdekes módon a francia autók igázzák a németeket és a japánokat. Ez nem baj, ha felfogjuk - amíg ezzel nem vagyunk tisztában, addi viszont az orrunknál fogva vezetnek minket.
Elmondom, miért vagyok (illetve lennék, ha lennének érveid) meggyõzhetõ.
Biztos neked is mond valamit a Leiner-féle Autótípusok sorozat. Édesapámnak volt egy '77-es kiadás, amit 3 éves koromtól rongyosra olvastam. Tõle kaptam az elsõ autós újságomat, miután fogorvosnál bátran viselkedtem általános iskolában.
Faltam a betûket, alig vártam a következõ foghúzást. Imádtam olvasni arról, hogy melyik a jobb, teljesen beleestem a nyelvezetbe, a képekbe, a mûszaki adatokba. Istenek voltak az újságírók, mindenem volt a német autógyártás. Aztán gimnáziumban elkezdtünk kijárni a franciákhoz, és rájöttem, hogy legalább két pólusa van a rendszernek: náluk a németek közül csak a Merci ért valamit, a többi hulladék volt, és a saját autóikkal jártak. Ott aztán mindenkinek Peugeot-ja volt, és remekül mûködtek (ránézésre
). Megingott a hitem a korábban úgy tisztelt újságírók szaktudásában, értékítéletük helyességében. Lett egy autóbuzi francia haverom, vele rengeteget dumáltunk errõl, egészen odáig merészkedtünk, hogy a saját zsebpénzünkbõl Párizsban összevásároltunk egy valagnyi autós lapot (németet és franciát vegyesen), összehasonlítgattuk az egymásnak rengetegszer ellentmondó teszteredményeket, és kitaláltuk a spanyolviaszt: egyértelmû, hogy a mocskos újságírókat a gyárak fizetik, hogy jókat írjanak a trágya autóikról. :nemnem: :nagymosoly: Aztán összevetettük az egészet az akkoriban elõtérbe kerülõ megbízhatósági adatokkal, és beláttuk, hogy a "jó autó" és a "tesztgyõztes autó" egészen mást jelent. Persze azóta eltelt vagy 15 év, elolvastam 5 nyelven írott, számtalan tesztet, és árnyalódott a kép:
- a tesztrendszerek különböznek, így eleve egyik sem lehet tökéletes;
- mindegyikben szerepelnek mûszerrel mérheteten, vagy rosszul mért szempontok, így egyik sem tökéletesen objektív;
- rendszeresen kimaradnak szubjektív szempontok, ami egy részrõl helyes, más részrõl automatikusan a teljes körû értékelést gátolja;
- egységes rendszerek nem alkalmasak nem egységes szempontok, elvárások kiszolgálására, így tökéletlenek;
- a szubjektumon kívül kimarad a vevõelégedettség és a megbízhatóság, így két, borzasztó fontos szempont marad értékelés nélül.
Tehát röviden: ott kezdtem, hogy a teszt a minden, az alfa és az omega, és tapasztalati úton eljutottam odáig, hogy a teszt jó móka, viszonyítási alap, de nem mindig lehet definitív alapja annak, hogy akár két autóról eldöntsük, melyik a jobb, szoros értékelésnél pedig csak idióta marketig szerepe és oka van egy 2-3 pontos (jellemzõen germán) gyõzelemnek. Az pedig, hogy a Corollám, amivel tökéletesen elégedett vagyok, megvásárlása elõtt pedig nem találtam jobbat a kategóriában, pedig a tesztek szerint a kategória második legrosszabb autója, végképp meggyõzött arról, hogy a tesztek eredménye az égvilágon semmit nem jelent. Mivel az elmúlt 27 évben, amióta kb. tudatom van, folyamatosan be szoktam látni, hogy tévedek (ahogy beláttam azt is, hogy a korábban istenített tesztek nem is olyan frankók), úgy joggal állítom, hogy meggyõzhetõ lennék az egész ellenkezõjérõl is. Ahogy korábban is írtam, ez neked most nem jött össze, és a vitánk is csak megerõsített engem abban, hogy a továbbiakban is szórakoztató irodalomként kezeljem ezeket. El fogom õket olvasni, benyomások szerzésére jók lesznek, de hogy ezek alapján kijelentsem, hogy egyik autó jobb a másiknál, azt nem vállalom.
Kivéve, ha összeszeded magad, félreteszed az abszolút alaptalan sértettséged, és meggyõzöl az ellenkezõjérõl.
