Na most igaz, hogy voltak a W-SS nek olyan elithadosztályai akik a végére vérprofik voltak. Mondjuk róluk is elmondható, hogy fanatizmusuk miatt a harctéren nem adtak és nem kértek kegyelmet. De nem ennyire egyértelmű a kép mert pl a koncentrációs táborokat is a W-ss őrizte. És táborőrökből is szerveztek alakulatokat. ÉS ők aztán tényleg brutálisak voltak. Meg 42-től megváltozott a kép. Onnantól aztán tényleg bárki jó volt aki hajlandó volt harcolni az oroszok ellen. Szóval egységes W-SS képet képtelenség lenne kialakítani azt hiszem.
Egységeset valóban nem - de a WSS-en belül jellemző a profi elitkatona volt, és nem a kegyetlenkedő tábor-őr vagy pártember. Utóbbiak inkább az Allgemeine SS-re voltak jellemzőek. A Waffen-SS tagjai elsősorban profi katonák voltak, akik magukra is ekként tekintettek - körülbelül ugyanúgy, mint az egyéb elit alakulatok (Légió, Rangerek, SAS stb.) tagjai.
Az más dolog, hogy az utolsó kb. másfél évben (de korántsem már 42-től) valóban kezdett az állomány felhígulni, ekkor szaporodtak meg gombamód a hadosztályok, amelyek egy része soha nem is került ki a harctérre, de gyakran még teljesen feltöltésre sem került.
Ez azonban semmit nem von le azoknak a régebbi alapítású, harcoló hadosztályoknak a pozitív megítéléséből, akiket a legtöbb nyugati hadtörténész ill. katonai szakíró is mint a világ valaha volt egyik legjobb (sokak szerint
a legjobb) katonáiként ismer el. Az olyan hadosztályok, mint pl. az 1. Leibstandarte, a 2. Das Reich, az 5. Wiking, a 9. Hohenstaufen, a 12. Hitlerjugend stb., mind rendkívüli hősiességgel és eredményességgel harcoltak, és már a maguk idejében is kivívták az ellenfelek kénytelen-kelletlen tiszteletét (és persze félelmét is). Nem mellesleg olyan, egyénileg is kimagasló katonák harcoltak a WSS soraiban, mint például a harckocsizó ász Michael Wittmann.
