Aránytalanság. Ez a jellemző szó a hazai grundfoci (mert az van) esetén.
Reklámérték. Ha állambácsi mindenféle testcsellel, szent és sérthetetlennek titulált, elszámolásra nem kötelezett, de szemmel nagyon is jól látható összeggel nem táplálná a labdarúgás sportág hazai verzióját, akkor nem lennének ezek e teljesítménytől elrugaszkodott bérezések sem. Itthon nem üzleti alapú foci van, talán soha nem is volt az. Mekkora nézőszámnal mennek a hazai fordulók? Az értéküket hűen tükrözi.
Ma éppen egy szégyenteljes évforduló van (1986.06.02). Az ilyen bakikról természetesen mindenki tehet, kivéve az aranylábú 11 és a kapitány nem.
Bár közelről csak fiatal koromban tapasztaltam meg az élsport torzulását Magyarországon, de sajnos azóta csak az arányok változtak, a lényeg nem. Az a napi 2 edzés intenzitásban, hatékonyságban köszönő viszonyban sincs azzal, amit egy pl.úszó, vagy evezős sportoló gyerek elvégez (ezeket ismerem közelről). Mint ahogy a magyar válogatott, klub csapatok nemzetközi eredményessége is távol áll a felsorolt sportágak eredményitől, csak másik irányból. Hol is áll pillanatnyilag, 52? Vagy valami hasonló. Horvátok 6. Mert ott biztos 8x annyi pénz van focira.
Nagy pénzeken a hazai labdarúgás nem tud összesen egy kezdö csapatnyi épkézláb embert felmutatni a komplett első osztály csapataiból.
43 éve nem becsülöm a magyar labdarugást. Az eredményességével nem tudott ennyi idő alatt sem meggyözni. Mással meg nem tud.
Tapatalkkal küldve.