Skacok... az összes elismerésem a gyerekemé. A következő pár mondat csak a ledöbbenésemről szól.
Nem akarok Ádámig és Éváig visszamenni, lényeg, hogy a gyereket egészségi okok miatt nem lehet úszni vinni, pedig nagyon szerettük volna. Itthon csüggedve tanakodtunk, hogy egy 4 éves kisfiúnak milyen másik sportok választhatnánk, amit szerethetne és hasznos is lenne neki, fizikailag és agyilag is egyaránt. A TV-ben a "Ridikül" című műsor egyik epizódja pont a gyermeknek választható sportokról szólt, és elég meglepő volt, amit a síelésről (sízésről?) mondtak: egy szimmetrikus sport, ami hihetetlenül fejleszti a koncentráló képességet, az egyensúly érzéket, minden izmot megmozgat, stb. És 3-4 évesen el lehet kezdeni.
Mondanom se kell, mi sílécet max a tévében láttunk eddig, az életbe nem is akartunk soha ezzel foglalkozni, azt se tudtuk, eszik-e vagy isszák.
Na mindegy, a gyerek ne tespedjen itthon a tévé előtt, kell a mozgás, jobb híján nézzük meg ezt a sí-ügyet, azt ha nem jön be neki se, legalább megpróbáltuk. Elmentünk a Bókay kertbe (Bp. XVIII kerület), ahol egy több évtizedes múltú sí egyesület működik, egész komoly műpályájuk van. A neten láttuk vannak gyermekcsoportjaik is. Befizettünk egy próba-oktatásra, lássuk, van-e a kölöknek hajlandósága erre a sportra. Viki néni nagyon kedves volt, bemelegítés stb után, kábé 30 percig síeltette a kölköt. Basszus, kiakadtam, amikor azt láttam, hogy a sílécet még soha nem látott gyermekem, az óra végén a kis pályán vigyorogva egyedül csúszik le. A krapeknek bejött, mondom akkor jövünk minden héten, kész. Voltunk is vasárnap az első csoportos órán, óra végén alig bírtam hazaráncigálni, annyira maradt még volna. Na de nem is ez a lényeg.
Mondta a hölgy a pultnál, hogy heti 2 alkalommal van ingyenes síoktatás a kerületben lakó felnőtteknek is, csak lakcímkártyát kell felmutatni. Egyetlen hely volt még, na, mondtam, ha a gyereknek ez ennyire bejött, nehogy már az apja lemaradjon, hát feliratkoztam. Ha má ingyé' van, és úgyse sportolok semmit, itt legalább "kulturált mederben" kezdhetek magammal valamit e téren is...
Gyerekek... tegnap 50 percen át, nem hittem el, hogy mit csinálok. Életembe nem gondoltam volna, hogy valaha síelni fogok. Ez tényleg egy nehéz sport, minden értelemben. Nem semmi terhelésnek teszi ki az embert, ami pillanatnyilag fárasztó, de közben pihentet is (aktív pihenés, ugye). Mára minden porcikám érzékeny lett, azt hittem tegnap tiszta izomláz leszek, de nem.
Azért nem semmi, hogy a 4 éves gyerek ilyen kemény sportot lazán vesz már első órán. Ezek után tényleg meggyőződtem, saját bőrömön: sokat kell mozogni, fontos, hogy gyerekkorba kezdje el az ember a megpróbáltatást, mert ellenálló képessége, terhelhetősége sokkal nagyobb, mint felnőtt korban. Felnőtten elkezdeni és főleg megszokni sportolni sokkal nehezebb, mint gyerekkorba, amikor valóban minden élmény alapon dől el.
A gyerek hozzáállása engem is motivál most már, ezért nem hagyom magam. Igenis járni fogok én is minden héten, mert egész napos irodai görnyedés után kell valami más is az embernek az életben...
Szavazás
