Ez nálam lelkiállapot és idő(hiány) kérdése. Ha ráérek és a kedvem sem rossz, akkor gyakran ki-be-át engedek másokat. Mert jó érzés
... és mert ilyenkor többnyire eszembe jut, magam is néha milyen kétségeesetten küzdök a másodpercekért, és ilyenkor mennyire jól tud esni, ha valaki elnézi a "pofátlankodásomat".
music részéről különösen meglepett az állásfoglalás, hogy sosem csinál ilyet
... Le kell miatta lassítani/újra felgyorsítani? Hűha
... Mondjuk, jóapám is pont ugyanilyen - alapvetően defenzíven, óvatosan és törvénytisztelően vezet, de nem udvariaskodik "feleslegesen" (?) másokkal. Ezen meg is tudok ütődni kicsit, újra meg újra
... Vicces, hogy hol azért szól rám, hogy miért megyek olyan gyorsan, hol meg azért, hogy ezt a barmot most miért engedtem ki
Persze lehet, hogy csak az van, hogy nem autózom eleget BP-en