Tényleg szép termés keletkezett a lassan haladók és a tempósabban haladni vágyók örök és feloldhatatlan ellentétének folyományaként.
Alapvetően mindkét tábornak igaza van, de van egy kis egymás mellett elbeszélő rész a dologban. Hagyjuk fegyelmen kívül ezekből a szabálytalanul gyorsan haladókat, mert az más eset. Van az egyik tábor, aki a fogyasztás miatt megy lassan. Ez szerintem a lassan menők kisebbik részét teszi ki. Számukra megoldás lehet, ha segítik azokat, akik a megengedett (eltűrt) sebességgel haladnak (beszéljünk most csak országútról, mert a pálya és a város teljesen más szitu), vagy, nem 1 és 2-számjegyű főútvonalon végzik eme sportjukat. A lassan haladók nagyobb része lehet ócska járgány, ami nem bír 90-et tartani (Ifa, Barkasz, de akár lepukkant nyugati verda is), de nagyon sok olyan hétvégi autós van, aki még mindig úgy tudja, hogy 80 a limit, ezért óra szerint inkább 75-tel megy. Ráadásul ha kanyargós az út, vagy sokan vannak, akkor bepánikol és inkább csak 70-nel. Nos, ezekkel kéne kezdeni valamit. Ezek miatt (is) mennek sokszor hosszú sorok főutakon, meg a sok, előzni nem merő miatt. A múltkorában a 41-esen egy péntek délután belefutottam egy ilyen sor végébe, hol 55-tel haladtunk, hol felgyosultunk 75-ig. Azt gondoltam, elől megy egy Ifa, majd szépen megelőzi mindenki. De csak nem rövidült a sor. Egy hosszabb egyenesben kicsit megtoltam neki, mert godoltam, nem létezik, hogy soha nem érem el a sor elejét. Rengeteg kocsit megelőztem zsinórban (persze imádkoztam, hogy senki ne akarjon tükörbenézés nélkül előzésbe kezdeni), a végén már 140 körül húztam a sor mellett, mert csak azt néztem, hogy a következő kanyarig hány kocsit tudok még leküzdeni. Kiderült, hogy a sor elején egy viszonylag új, alsóközép kategóriás autó haladt, sehol a vélt Ifa.
A másik tábor, aki viszont szabályosan szeretne haladni a megengedett +10% határon belül, azaz óra szerint 100-105 körül (én ezekhez tartozom gyarló módon, mert nem érdekel, hogy 2 decivel többet fogyaszt az Ave, ha nem 70-nek megek). Ha üres az út és csak egy-egy lassan haladóval találkozom, akkor nem érdekel, mert kikerülöm és nincs dolgunk. De egy csúcsforgalmas időszakban ezek miatt gyűlnek sorok és nőnek az indulatok, jön a kanyar előtti előzés, záróvonalon áthágás, kanyarodósávban előzés, amikor mindenki menne már haza a melóból vagy akárhova. Ha az ilyeneknek ennyire ráérős, akkor üljenek be két pofa alkoholmentes sörre valahova, várják meg, amíg lemegy a csúcs és utána azagurulhatak. Vagy menjenek kisebb forgalmú úton.
A harmadik tábort, aki országúton is pályatempóval halad, azt kihagytam, mert nekik viszont tényleg semmi joguk felülbírálni a lassabban haladókat.
Kicsit hosszú lett, mint ez a parttalan vita, mert minden tábor ragszkodik a saját elvéhez, csak azt nem veszik észre, hogy az úton többen vagyunk, az egy közösség, ahol az írott szabályokon kívül vannak (lennének) íratlan szabályok is, partnerként kellene tekinteni a másik autósra és nem ellenségként, hogy az autóval közlekedés ne dzsungelharc legyen már, hanem élvezet. Mint volt ez mondjuk 30 éve, amikor ha úgy adta kedvünk és lehetőségünk, akkor szabolcsi végekről elruccantunk Szegedre vasáranap délelőtt egy jó halászlé ebédre
Szavazás
