Ha már parkolási story-k...
Szabályosan parkoltam ma egy üzlet előtt, de egy 50-es fószernek és kedves családjának (anya + 2 "gyerek") nem tetszett, hogy éppen szemben parkoltam velük és így csak tolatva tudtak volna kihajtani a pakolóból, nem előrefelé a szemben lévő parkolósávokon át. Hozzáteszem máshol már nem volt hely, ezért álltam meg éppen ott. Még az autóban ültem és telefonáltam, a fickó erőteljesen elindult az Opel Astra G-vel az autóm felé, persze 20 centi után satuzott (mert azért nem akart nekem jönni), és jelezte ő is és B neje is hevesen integetve, hogy húzzak a p....ba.
Szépen, komótosan kiszálltam kocsiból, lezártam és odasétáltam az Astrához és a lehúzott ablakon keresztül, határozottan udvarias hangnemben (köszönés, majd végig "uram"-ozva) elmagyaráztam a fickónak, hogy nincs máshol hely, ezért parkoltam oda, ahova, és semmi extra manővert nem kíván a továbbhaladása, mindössze tolatnia kell előtte. B A Z M E G-gel kezdett, majd néhány trágár és obszcén kifejezést hangoztatott véletlenszerű sorrendben egymás után... Mondom: 50-es pali és család ült a kocsiban! NA ITT PATTANT EL A CÉRNA nálam. Csak 2 mondatot mondtam el, abban is egy kifejezés volt pejoratív tartalmú (köcsög)... és mivel az ajtaján támaszkodtam ez alatt, csak ezután mert elindulni hátra, de akkor nagyon....
A fabula tanúlsága az lenne: ma Mo-n korra, nemre, identitásra, rutinra, vallásra és még számos egyéb tényezőre tekintet nélkül nagyon-nagyon sok bunkó, ideges, frusztrált és türelmetlen ember vezet gépjárművet, és ezért is ilyen a közlekedési kultúra nálunk. Ebben a megközelítésben a zérótolerancia logikus és elfogadható lépésnek tűnik.