Neked még nyilván sosem kellett sietned sehová. Irigylésre méltó helyzet!
Mindig, mindenhonnan elkések, az az igazság...
Hát 
... Van, amikor megteheti az ember. De hogy egyetlen példát mondjak: a múlt hét szombaton temetésen voltunk Erdélyben, 500 km út. Kiszámoltam a biztonságos, nyugis menetidőt - erre útitársaim hibájából sikerült majd' egy órával később elindulni. Most akkor mit kellett volna tennem? Ha KRESZ-tempóval megyek, még a végére sem érünk oda. Nekem pedig FONTOS volt, hogy ott legyek annak az embernek a búcsúztatásán.
Ez csak egy (valós) példa volt, de van még ezer másik. Az élet produkál olyan helyzeteket, amikor x okból nem tudsz időben elindulni, viszont tétje van annak, hogy időben odaérj. Szerintem ez egy full banális evidencia, és ezek után, mikor itt a fórumon jönnek emberek azzal, hogy "miért nem lehet lassabban menni", tényleg nem tudom, hogy röhögjek vagy dühöngjek. Megnézném, adott esetben ők mit választanának.
A rablásos példám arról szólt, hogy önmagában sosem lehet a normaszegés magyarázata az, hogy számomra kedvezőbb megsérteni a normát, mint betartani. Hiszen, ha így volna, a világ egyetlen szabályát sem volna érdemes megalkotni, hiszen úgysem tartaná be azokat senki.
És innentõl kezdve akkor már az a kérdés, hogy pontosan mely normák azok, amelyeket megfelelõ indoklással meg lehet sérteni, és melyek azok, amelyeket nem? És ezt ki dönti el? Mi alapján vagy feljogosítva Te, vagy mi alapján vagyok én magam feljogosítva arra, hogy eldöntsem?
Te azt mondod, üres országúton 140-nek menni nem veszélyes - és lehet, hogy igazad van, de az is lehet, hogy nincs.
Persze önellentmondásba keveredek, hiszen a Lágymányosi híd felhajtóján én sem megyek soha 30-cal (kivéve, ha dugó van...), pedig ott ilyen tábla van. De innen klezdve tulajdonképpen tényleg ott tartunk, hogy jó-e a KRESz, ill. megfelelõek-e a kihelyezett korlátozó, tiltó táblák, útburkolati jelek, és nem arról, hogy a magad önkényes érdekeit megfelelõ alapnak tartod a normaszegésre.
Szavazás
