Szerintem a kulcsszó nem a dinamika, hanem az ésszerűség. Például ha látom, hogy a zebránál át akar valaki menni, akkor először mindig belenézek a visszapillantóba, és ha nem jön mögöttem senki, akkor nem fogok megállni, (mert a gyalogosnak tökmindegy az a plusz 2 mp, de nekem meg egy plusz felgyorsulásnyi benzin, ami végső soron mindenkinek környezetszennyezés), ha meg többen jönnek, akkor időben lassítok és villogok a gyalogosnak, így megállás nélkül lehet abszolválni a manővert.
Egy másik példa, nekem vesszőparipám azok verbális üldözése, akik nagy lendülettel indulnak egy zöldre váltó lámpánál, majd nagyot fékeznek és újra nagy lendülettel indulnak a következőnél - mert megelőzik a zöldhullámot. Ez minden szempontból tök felesleges: jobban kopik a fék, több üzemanyagot fogyaszt , és még lassabb is. Ilyenkor bizony szoktam népnevelőt játszani, és ha tudom, lassabb haladásra bírni a mögöttem ficánkolót, aki rendszerint nagyon meglepődik, amikor aztán kiderül, hogy rendesen is tudok gyorsítani - ha van értelme.
Amiért még nagyon dühös tudok lenni, amikor valaki - kvázi elsőbbséget nem megadva, tehát közvetlen balesetveszélyt nem okozva, de jelentős lassításra késztetve - mellékutcából bevág elém, majd a következőnél - újabb fékezésre kényszerítve - befordul. Na, az ilyennel letüdőztetném azt a fölösleges kipufogógázt, amit őmiatta mindketten kinyomtunk...