A biztonságosabb és akevésbé biztonságosnak mondott autókhoz csak annyit, hogy én személy szerint ne úgy ülök be reggelente a kocsiba, hogy ma biztosan belém jönnek és jól jön majd a sok lufi, meg a merev utascella, meg az energiaelnyelő zónák.
Ha már a lufi nyílik, az elég nagy gáz. Akár egészségileg, akár lelkileg, akár anyagilag. Remélem sosem fogom megtapasztalni, hogy működnek-e ezek a kütyük az autóban
Naná, hogy nem úgy ül be az ember - szép is lenne, belehülyülnénk
... Motoron sem azzal húzom fel a sisakot, hogy na, ma tutira tanyálok egy hatalmasat. De az ember javítsa a saját esélyeit, ha megteheti - ennyi. Amúgy meg, én magam valóban nem így ülök be a kocsiba - de pl. mikor családom indult el nyáron az ausztriai nyaralásra az Avéval, nekivágva a 700 km-es útnak, hétköznap - akkor megnyugtató volt arra gondolnom, hogy egy biztonságos autóban ülnek, amely "meg fog tenni" mindent, hogy megmentse őket, ha ne adj'Isten történne valami
... Jóbarátnémat is "jobb kezekben tudom" a Corollában, mint anno a kis 440-es Volvoban (amiben még nem volt lufi, mert korai darab volt).
És, ha már itt tartunk, ez az egyetlen üröm abban az örömben, amit amiatt érzek, hogy októberben megkapom a Starletet
... A védelem, amiben ez az autó részesíteni fog, gyakorlatilag a nullával egyenlő. OK, annál kicsit jobb, mintha motoron ülnék - de nagyjából ennyi.