Nem látszódott a zebra és mondom, nem állat mód mentem, csak nem 20-szal. A busz elé meg fizikai képtelenség annál a buszmegállónál lelépni, akkora gaz van. Ovis csoport esetén verjen telibe hátulról, még meg is agyalom utána, de mint írtam, anyuka+2 bébi még volt vagy 2-3 méterre a zebrától, onnan - közeledés á lá csigatempó közben - anyázott nekem. Akárhogy is van, nem érzem magam hibásnak, ettől függetlenül baromi rossz érzés volt a "szemét vagyok" szindróma.
Ismerős a szitu', bár hozzáteszem, hogy a gyalogosnak is van kötelezettsége mielőtt a zebrára lép, de itt még eddig sem jutott...
Nem zebrás story, de leírom, mert tanulságos lehet: vidéki országúton szabálytalanul ~120-130 körül mentem (oké, most aztán leszeditek rólam a keresztvizet
) a seggemben pedig egy BMW 525d. Szó szerint a seggemben, mert a bmw-veséket már nem láttam a belső tükörben. Folyamatos szembeforgalom volt, előzni nem tudott, de majd' felöklelt a bömös. Egy kisebb dombra mentünk fel, ahol az útszakasz tele volt autópálya le/felhajtó kereszteződésekkel (ezért 70-es korlátozás volt). Kisebb tumultushoz értünk egy szempillantás alatt, több autó nagyon lassan (~40 km/h) haladt. Szóval ~100 méterre előttem szinte álló kocsisor, folyamatos szembe-forgalom, 120-130-as tempó, seggemben egy BMW.
Az, hogy van olyan jó fék a BMW-n, mint az Aurison - nem kérdés, de hogy a béemvésnek milyenek a reflexei, az már jobban izgatott. Úgy oldottam meg - ahogy máskoris -, hogy nyomtam egy pici féket (éppen csak felvillant a féklámpám), majd fék felenged és figyeltem a BMW reakcióját: szinte rögtön "bólintott az orra", úgyhogy innentől már lehetett nyomni drasztikusan a féket -> tudtam, hogy nem tolnak meg hátulról...és a kocsisort sem ökleltem fel.
Ha tolnak, akkor hajlamos vagyok a "meglassulásra" is, pláne ha vmi sufnituningos verdában tüc-tüc zenés kisfiúk jönnek mögöttem. Ha szemétkedni akarok, akkor még egy "féklámpa-felvillantás, és padló 3."-kombót is bedobok.
Szavazás
