Tegnap késő délután Szentendrén kellemes 50-es tempóban gurultunk hazafelé a szokásos délutáni forgalomban. Amikor arra leszek figyelmes, hogy motorosok elég rendesen húzzák neki az autók között. Én is feljebb húzodtam, hogy kényelmesen elférjenek köztem és a szélső sávban közlekedő autós között. Nem is lett volna ezzel semmi gond, figyelek a motorosokra, mindíg elengedem őket. Alapjáva véve rendes népségnek tartom őket annál is inkább, hogy faterom és öcsém is motorozik. Ez esetben viszont elég szarul jöttem ki a helyzetből, mivel nem egy, hanem 3 kétkerekűt kellett elengednem, amit nagyban nehezített a sávom beszűkülését okozó járdasziget az út közepén. Szerintem a másodperc tört része alatt úgy döntöttem, hogy nem rakom fel a motorost a melletem haladó X3-as oldalára, hanem bevállalok egy padkát olyan 50-60 km/h környékén. Fékezésre nem volt lehetőség mivel a harmadik delikvens pont az autó jobb hátsó részénél tartózkodott. (Egy Yamaha-val a csomagtérben sem lettem volna boldogabb) Így maradt a padka. Aminek az eredménye, hogy a vasfelni ráhajlott a dísztárcsára. Mellesleg olyan ütést kapott a futómű, hogy abban a tudatban száltam ki, hogy biztosan szétszakadt az autó. Természetesen ez nem történt meg. A három lovag a hosszú és kitartó dudálásom és ****zásom ellenére tovaszáguldott, mintha mi sem történt volna.
Igazából saját magamnak is köszönhetem, mert egyáltalán nem kellet volna őket elengednem, másfelől még szerencsésnek is mondhatom magam, mert nem öltem meg senkit és ráadásul pont felni vásárlás előtt is állok. Azért minden esetre még szép hogy dühít a dolog, hiszen az autónak biztos nem tett jót és a motorosokban is nagyot csalódtam.
Szavazás
