Szerintem, Palaczk, attól a megcsúszástól ne "gyávulj el", valószínűleg nem a vagánykodásból lett baj, nem abból, hogy "sérthetetlennek" képzeled magad. Amikor én pörögtem a nulláson, utána kb. egy hétig én is óvatosabban mentem, mint indokolt lett volna, most ugyanúgy vezetek, ha esik, ha fúj, mint korábban.
Nem tudom, "meséltem-e", pár hete a nulláson mentem Csepel felé, mikor a a 6-os róla felvezető résznél, lévén nagy forgalom, besoroltam a belsőbe, külsőben teherautók, besoroló autók, stb. Mentem 80-nal, amikor egy Megane-os kb. 40-nel bejött elém, kb 10 m-re (amennyire ezt bent ülve fel tudom mérni, lehet, több, de közel volt) majdnem satuzva fékeznem kellett, feleségem majdnem sikít; hossza dudálással köszönetet nyilvánítottam neki, első lehetőségnél ki is ment a szélsőbe (kb 60-nal mentek a külsőben), majd integett, hogy bocsi, én vissza, hogy semmi gond (tehát semmi anyázás egyéb) Itt rendben is lett volna, de közeledett a halásztelki lehajtó, ahol nekem ki kellett menni; irányjelző majd kanyarodás; mindezt látta "barátom" is, több se kellett neki, már nyomta is padlóig, előz, majd gyorsan ki mögém, hogy villogással, integetéssel jelezze, mekkora hülye vagyok...
Egy valamit elfelejtett vagy nem vett észre. Én nem azért dudáltam le, mert annyira mennem kellett, csupán a baleset veszély miatt, amit akkor okozott, amikor ész nélkül ment be a belső sávba, erőteljes fékezésre késztetve, pont engem. De hát ezt hogy magyarázzam el neki...
Szavazás
