Egy sztori az indokolatlanul használt ködzáróról
...
BP-ről tartottunk hazafelé Pécsre, kedd este, az M6-oson. Változó sűrűségű köd volt, a látótávolság olyan 150-300 m között ingadozott. Az Avensissel voltunk. A ködfényszórókat folyamatosan bekapcsolva tartottam, a ködzárót viszont egyszer sem tartottam indokoltnak. Tempomat 110-el haladtam. Érd után nem sokkal lassan utolértünk egy Fabiát, amely persze ködzáróval ment. Így már nagyon messziről látható volt, közelebb érve meg persze egyre zavaróbbá vált. Lassan elhaladtunk mellette. Eléje kerülve, párszor ki-be kapcsoltam a ködzárómat, hogy jelezzem: szerintem neki fölöslegesen van bekapcsolva. Ő nem jelzett vissza semmit, viszont felvette a tempómat, elkezdett "vonatozni". Valahol megértettem, mivel ködben néha én is így járok el; ráadásul az egyik tompítottja nem égett (ködfényszórója viszont volt, bekapcsolva). És mivel tartott úgy 100 m követési távolságot, ezért igazából nem zavart.
Igen ám, de ahogy olyan részre értünk, ahol nőtt a látótávolság, elkezdett először rám zárkózni, jó lassan - aztán pedig meg is előzött. Persze, a ködzárója továbbra is égett bőszen
... Elhaladt mellettem, távolodott. Aztán ahogy megint sűrűbb lett a köd, elkezdett újra lassulni
... Ismét közeledhettem hozzá, jó lassan, kiélvezve közben a ködzárója kellemes fényét
... Megelőztem, besoroltam elé, és ekkor már vagy 7-8-szor kapcsolgattam ki-be a ködzárót, hogy észrevegye magát. Ő ismét vonatozni kezdett.
Ki lehet találni: ez ment Mohácsig
... Előzgettük egymást, én végig tempomat 110-el, ő a látótávolság függvényében (indokolatlanul) ingadozó sebességgel, és persze végig full díszkivilágítással. A harmadik "kör" után tettem még egy kísérletet a ködzáró-villogtatós figyelmeztetésére (ezúttal már vagy 15 ki-be kapcsolással) - de persze hiába.
Az ilyen embereknek az észjárására azért kíváncsi lennék.
Szavazás
