Hétvégén bejártam egy Budapest – Siófok – Veszprém – Szentgál – Veszprém – Budapest útvonalat az 1.4 D-4D Corollával. Az út úgy nézett ki, hogy volt benne kb. 45 km Budapest, komolyabb dugó nélkül, de azért félreérthetetlen városi jelleggel. Aztán autópályán Siófokig, onnan a 72esen, majd a 8ason, végül megint vissza az M7esre. A sztrádán jellemzõen 130 és 150 között mentem, egyszer-egyszer 160ig hajtottam pár pillanatra. Az út átlaga (benne a 45km várossal) 5.3l lett.
Ez elõtt csak benzineseim voltak, úgyhogy a tapasztalataim is e szemüvegen keresztül értendõk. Az 1.4 VVTi Corollámon furcsa volt az elõzõ ’91es Civicemhez képest, hogy váltáskor magától tartja a fordulatot, ezért ha kicsit otthagyom a lábam a gázom, akkor felpörög. Ez most megint olyasmi, mint a Hondán volt. Jól lehet használni 1800 és 3000 között a turbót, bár nekem azért szûknek tûnik ez a fordulatszám tartomány. Ötödikben 130nál forog 3000et. Innen sík terepen még egész jól ugrik, ahogy érkezik a maximális teljesítményhez tartozó fordulathoz (asszem 3500nál), de emelkedõn már kevésnek bizonyulhat a kakaó ilyenkor. Pl. az érdi dombon fel sem merül a 140rõl gyorsítás. Jól jönne egy hatodik sebesség, bár lehet, hogy az már túl hosszú lenne a hajtáslánc teherbíró képességéhez. Országúti, meg városi körülmények között fürgén használható, jól ki lehet vele ugrani elõzni, kellemes az állandó, nyomatékból adódó tartalék.
Az esõérzékelõvel kicsit felemásak a tapasztalataim. Jól mûködik, ha folyamatosan haladok. Állva, vagy csak araszolva gyakorlatilag nem kapcsol be, illetve bármikor, ha ebbe a pozícióba lököm a kart, elõször eggyel tovább kell tolni, ahol elkezd törölni egyet, majd vissza, és csak innentõl mûködik az automatizmus. Ha csak simán automata állásba teszem, nem kezd el törölni. Vagy nem gyõzöm kivárni. A szembejövõ teherautókról, meg elõttem menõ kocsikról fel-felfröccsenõ adagokat jól kezeli.
Az automata légkondiban jó, hogy megmondom a 22,5 fokot neki, aztán mindent intéz. De nem jó, hogy ha belenyúlok, hogy az ablakra is fújjon, azonnal leáll az auto funkció. Így csak a középsõ rostélyokkal együtt mûködik a dolog. Kellemes, hogy pl. a belsõ keringetést is elektronikusan oldja meg, nem kell egy kart huzigálni, hanem egy könnyed gombnyomás az egész.
Komoly kihívás elé nem állítottam ugyan, de úgy tûnt, jóval merevebb a kasztni, mint az elõzõ generációs wagoné volt, amivel egyébként szintén elégedett voltam. Az útfekvést, meg a súlyelosztást is korrektnek éreztem.
