Életemben először (és valószínűleg utoljára) hétfőn júli 4-én jártam a Sakura szalonban. Az egyik kereskedővel leegyeztettem telefonon, hogy bemegyek és megnézek egy Ave-t. Ő már nem tudott megvárni, de mivel hosszított nyitvatartás volt a Yaris akció miatt ezért meghagyta, hogy bármelyik kollégája segít majd nekem.
18.45-kor érkeztem.
19.45-kor távoztam.
Hát kb. ennyi nyomot hagytam a szalon életében.
Közbenső élményeim:
Értékesítő 1:
Róla csak a megérkezésem utáni első 5 percben nem derült ki, hogy értékesítő, úgyhogy csenden nézelődtem.
Ekkor odajött és elmondtam, hogy a kollégájával megbeszéltek szerint szertném megnézni az Ave-t.
/Rosszindulatú feltételezés lehet, de szerintem innentől ő már tudta, hogy neki belőlem üzlet nuku, kolléga boltja meg neki nem fontos, szóval már meg sem kellett volna lepődnöm a folytatáson./
1.1 Innentől kb. 10 percig telefonos tanácsadott egy érdeklődőnek Yaris ügyben, mert persze a megcsörrenő telefon, illetve a telefonos ügyfél fontosabb, mint aki ott áll előtte.
1.2 Mikor végzett a telefonnal, akkor egy (az egyetlen) utánam jövő párral kezdett foglalkozni, mert a hölgy agilisan állította, hogy már előbb ott voltak, pedig csak nem vette észre, hogy én már a szalonban kiállított autókat nézegettem amikor betoppantak. Nekem nem úgy tűntek, mint akikből üzlet lesz, de mivel én akkor már a levegő kategóriába tartozam a következő 45 percet (távozásomig) biztos ami biztos velük töltötte.
Rám egy szót sem vesztegetett, pedig úgy 25 perc után félhangosan felhívtam a páromat és közöltem, hogy itt levegőnek vagyok véve, gyerekfürdetés csúszik.
Értékesítő 2:
Nos ő fel sem tűnt az első 30 percben. Azt hittem ugyanis, hogy egy másik párocska is ül bent már, akik a Értékesítő 1-et várják vissza (még sajnáltam is őket, hogy nálam is nagyobbat szívnak). Az ugyan gyanús volt, hogy a férfi egy számítógép előtt ült. De hát ingyen internet is van már a világon. Tehát ez a párocska nem párocska volt, hanem Értékesítő 2 és ... a meghitt társalgás alapján szerintem egy ismerős hölgy. Persze lehet, hogy csak én értettem félre a számomra egyre reménytelenebb helyzetet.
Teljes bizonyosságot akkor nyertem, hogy ő is értékesítő, amikor végső kínomban a szalonon belülről felhívtam a szalon számát és Értékesítő 2 kolléga vette fel.
Ekkor vettem a bátorságot és odaléptem, hogy a következőt megkérdezzem: "Önök itt Toyota értékesítéssel foglalkoznak?", "Mert nekem nem úgy tűnik."
Miután ezt vitatta kértem a panaszkönyvet. Khmmm... panaszkönyv az nem volt.
Khmmm, de mentségére kb. 10 percig kereste és próbálta a főnököt elérni. Közben a hölgynek semmit nem szólt oda, vagy engem nem próbált meggyőzni arról, hogy a hölgy valódi kuncsaft, aki miatt most igazán nem állhat fel holmi panaszkönyvet keresni csak az erősödött bennem, hogy ebben az irodában a Mcdonalds óra nem a 60 mp, de a 60 perc után sem csapható le. Persze a nyereség sem mérhető a hamburger / ügyfélhez.
Végül kaptam egy szép fehér papírt, amire leírtam a gondom, lefénymásolta, lepecsételte, én meg szépen eljöttem.
Bocs a hosszú levélért!
Ui.: arra még titkon kíváncsi lennék, hogy a pöcsétes papírom a főnök asztalán, vagy a kukában landolt, de ennél a levélnél többet már nem kívánok ebben az ügyben megtenni.