Azért ment el, mert alapvető igény egy gazdaság részéről a növekedés, a tulajdonos részéről a jövedelmezőség. Nem volt más lehetőségük, mint a hitel alapú eladás felé menekülni. Most ez a lehetőség a korábbi változatában elveszett, úgyhogy keresni fognak egy másik megoldást: borítékolom, hogy leépítik a sokszáz m2-es szalonokkal villogó, méregdrága kereskedő-hálózatot, amit a jó esetben nullszaldós értékesítési üzletág mellett a hiteljutalék és a szervizdíjak tartottak el, maradnak a szervizpontok, amik általában önmagukban is életképesek, és berendezkednek egy 100.000 körüli darabszámot értékesítő piacra. Hasonló jövedelmezőséget így is el fognak tudni érni, csak kisebb lesz a volumen.
Természetesen nem volt jó 200 ezret eladni, de a kereskedőnek nem volt más választása.
Ez kicsit hasonlít arra, mint ami a zeneoktatásban lezajlott/zajlik. A 0-as évek második felétől elkezdtek szaporodni a Konzik (Zeneművészeti Szakközépiskolák), majd ennek folyományaként az akkor még a Zeneakadémia vidéki tagozatainak hívott, mára már önállósult, pontosabban a helyi egyetemhez csatolódott zeneművészeti karok is egyre jobban kiszélesedtek: egyre több diákot vettek fel egyre több szakra, emiatt újabb tanerőkkel bővült az intézmény, majd még több diákot vettek fel, hogy az új tanároknak meg legyen az óraszáma, etc. Igen ám, de egyszer csak elfogyott az utánpótlás, a 73-77-es évek demográfiai csúcspontja lediplomázott, plusz általában a komolyzene iránti érdeklődés is erősen megcsappanóban van, ezért kezdtek jönni a bajok. Egy ideig meg lehetett úszni azzal, hogy a létszám maradt, "csak" a minőség csökkent, de mostanra eljutottunk oda, hogy muszáj lesz szakokat/karokat/intézményeket/ bezárni, mert nincs szükség arra, hogy tovább gyártsuk a megkeseredett, semmi másra nem jó, eleve állástalanságra ítélt zenészeket. Itt most jön majd a nagy visszaesés. Csak amíg autót venni mindig fognak emberek, komolyzenét tanulni nem biztos, ráadásul az autóra még rá is lehet fogni, hogy elengedhetetlen szükség van rá, és annyira és olyanra...
