Sajnos az állami (köz)szférában ez nemhogy nem merül fel, hanem inkább a másik irányba tendál a dolog: egyre több a felesleges adminisztráció, és szopatás. BKV-bérletet nem fizetnek, sőt, ha a lakhely és munkahely közt távolsági közlekedést (vonat, sárga busz) veszel igénybe, annak is csak a 85%-át térítik meg utólag és számla ellenében, autónál (ez is csak távolsági közlekedés esetén) pedig 15 Ft/km a térítés mértéke.
Pedig bármilyen vicces, még a zenetanítás bizonyos részeit is lehet(ne) otthonról intézni...
Szerencsére a versenyszféra elég jól felszippant szinte mindenkit. Ha majd elég ember lép le, akkor kénytelenek lesznek idomulni.
Én az előző munkahelyemen megtehettem, hogy itthonról dolgozhattam, de nekem nem feküdt, nem szerettem. Mindig volt valami, berakni a mosást, kiteregetni (ha már úgyis otthon vagyok) stb. Én azt szeretem, ha eljövök, becsukom az irodaajtót és vége. Persze sokszor nincs vége, de akkor már este ülök neki, és akkor már sokkal szabadabb.
Most fogok új helyen kezdeni, ami érdekes lesz, mert állami hely, elvárják a jelenlétet, viszont a közvetlen főnököm elmondta, hogy őt nem érdekli, legyenek meg a feladatok, és ő nem hajlandó azzal foglalkozni, hogy ki mikor és meddig van bent, szóval meglátjuk.
A home office legnehezebb része az, hogy önfegyelem kell hozzá, hogy leülj és megcsináld a munkát akkor amikor kell és közben ki tudd rekeszteni azt, hogy házimunkázol.
Pár év után viszont egész jól kialakul a rutin. Mára eljutottam oda, hogy a héten kétszer mosás nap van. Reggel bedobom a mosást, aztán átpakolom a szárítógépbe, berakom a következő adag mosást, a végén meg elpakolok a szárítógépből a szekrényekbe. A porszívózással együtt beépült a rutinba, mint lazítás az ülőmunka mellé. De nyáron például elmegyek kocogni. Igen jól tud esni 10km délben a szomszédos szántóföldeken.
Az se mindegy, hogy meló után nem kell hazamenni, rögtön vihetem a gyereket fociedzésre, síoktatásra. Az utazás kimaradása miatt minden nap nyerek másfél óra szabadidőt.
Az is számít, hogy senki nem esik be az ajtón váratlanul, és minden írásban jön nagymértékű munka optimalizálást tesz lehetővé.
15 évet vonatoztam. vecsés-Bp nyugati
a fél fiatalságom ott telt el.
én befejeztem egy életre.
Egyszer másfél évig idealista voltam és tömegközlekedtem. Aztán elegem lett belőle, hogy 2,5-3 óra autózás helyett 5,5 órát ingázok,
ha nem késik a MÁV . És hát tudjuk, hogy mikor nem késik. Már csak a kölyköket vonatoztatom, ha kell nekik az élmény, de velük is csak külföldre. Annyi MÁV sztorit szedtem össze másfél év alatt, hogy abból könyvet lehetne írni.
