Egy kis érdekesség:
Még régebben ráakadtam egy Havassy-Syphonic lemezre a kölcsönzőben. Kiírtam magamnak, gondoltam meghallgatom már mi is ez, ha már annyit reklámozzák, meg istenítik.... Hát azt a csalódást...
Teljes összevisszaság volt az egész, hangszerek összemosva, nem volt elhelyezve térben, nem volt dinamika. Egyszerűen összeomlott az egész. Szidtam is a hangmérnököt, hogy ilyen szart hogy....
Most az előbb gondoltam meghallgatom azért, hátha jobb... Hát majdnem lepetéztem. Végighallgattam az egész albumot, és zseniális!
Értelmet nyert, helyére került minden. Megjelennek az ember előtt a hangszerek, "látja" hol vannak, és minden kimérten, pontosan. Egyesek csak nagyon halkan kísérnek a háttérben, vagy csak ritkán nyúlnak a hangszerhez. Alig hallani, de ott van, és kiegészíti a zenét. Mindezek mellett ott vannak az apró finomságok, "hibák", ahogy egy csendesebb zongoraszóló alatt lapozgatják a kottát a zenészek, ahogy valaki koppint a padlón valamit...
Azt hiszem ezért van értelme hifizni. Hatalmas élmény volt.
És ebből látszik, mennyit számít a rendszerben 1-1 komponens, vagy azok összhangja. És hogy mekkora a jelentősége, hogy hogyan hallgatja az ember amit hallgat...