Tegnap fél napos bütykölés volt. Szétszedtem az ajtót, az autó külső héját nem bántottam, a szerelőablakot viszont még egy réteggel leszigeteltem, úgy, hogy a lehető legközelebb jussak a kiemelőkerethez. Ennél többet legfeljebb más szigetelőanyagokkal lehet ebből az ajtóból kihozni. A keretet újrarögzítettem, elsőre gyenge szar kis csavarokat tettünk fel, le is rázta a lemezanyát az egyik csavarnál. Most kapott 6-os csavart, rugós alátéttel, jóval erősebb kapcsolattal fekszik fel az ajtóra a keret. Eredmény: minimális, 2 dB-es kiemeléssel kell csak hozzányúlni bizonyos mélyebb frekvenciatartományokhoz, és helyreállt a frekimenet, megérkezett a kickek mélytartományának egy eddig hiányzó része. Játszottam az időkkel is, megtaláltam a sweet pointot, tisztességes hangmérnöki munkával készült zenéknél helyre ugrottak a dolgok. Kicsit bizonytalan a színpad, de sokkal jobb, mint amire eddig passzív bekötéssel jutottam.
Némi autóhifis filozófia: rohadtul nem értettem tavaly ősszel, miért írták tapasztalt autóhifisek, hogy egy jó rendszer 40% minőségi alapanyagból, 40% szakértő beépítésből és 20% vakszerencséből áll össze. (Az arányokon nyilván lehet vitatkozni, valami ilyesmire emlékszem az indexről.) Azt hittem, hogy megveszem a jónak mondott cuccokat, és az szükségképp jól fog szólni. Hát a nagy büdös lófüttyöt. A beépítés sokkal többet jelent, mint gondoltam. Nem baj, tévedni jó, illetve nagy releváció így rájönni a dolgokra.
Szerintem még mindig csak 50-60%-on dolgoznak a mélyközepek, de már most többet mutatnak, mint elsőre. Alig várom, hogy megjöjjön a másik erősítő, amit a mélynek vettem, és visszaköthessem az első szettet aktívba. Addig is, jövő hétre megbeszéltük cimborával, hogy gyártunk normális fa kiemelőkereteket (most műanyagok vannak bent), illetve kivágjuk az ajtókárpitot, és a mélyközepet a gyári rácsa mögé rejtjük; ezektől a beavatkozásoktól is várok némi változást.
Szavazás
