Volt sok, és nem hagyott mindegyik maradandó élményt. 
Így van, inkább azokról kellene írni, amik tényleg fontos emlékként maradtak meg.
A Ceedek, Mégane-ok, Passatok, Ladák, Volvók, Focusok alig maradtak meg, de volt néhány, ami időről-időre eszembe jut. Az ilyenek:
- Trabi: beleültem, 10 percig fuldokolva röhögtem, aztán 8 évig mosolyogtam, imádtam.
- Clio I 1.8 16V: szűk 800 kiló, bő 140 lóerő... Első sportos autó, egy vadállat volt, féltem benne. Az első kabrió (205) közel sem volt ekkora élmény, pedig azt jobban vártam.
- Fiat X1/9: a Mátrában 75 lóerővel csapatni, az igen! Tolta a fenekét, pedig alig volt benne szufla. Alacsony súlypont, passzos utastér, menetszél, középmotor, nyami. Vegytiszta autó.
- Jaguar XF: a sok BMW, Lexus, Merci elhomályosul mellette, ez volt az egyetlen prémium kocsi, amire szívből vágytam, míg vezettem. Tökéletes autó, ha nem is hibátlan.
- Lexus IS200: a legfinomabb megfizethető gép, ami létezik, a prosztó belső ellenére nagyon mély nyomot hagyott bennem. Az utódja sokkal szebb, de az Altezzához képest lúgozottnak tűnik.
- M5: 400 ló, V8, mit mondjak, hűbzmg kategória, gyilkos szörnyeteg, ebben is féltem. Álló helyzetben jobban tetszett.
Újra kell tanulni a vezetést, ez már nem csak egy hot hatch. (Érdekes amúgy, hogy hot hatcheket is vezettem, Almera GTI-t, Civicet, Golfot, Corollát, de csak a Clio volt egyszeri és megismételhetetlen móka.)
- Toyota iQ: szenzációs kisautó, új értelmet adott a városi autó fogalmának, emellett finom, csendes, kényelmes. A maga nemében ez is pont ugyanolyan tökéletes, mint az XF - és sajnos ugyanolyan drága is.
