Ma pedig a korábban említett, eladósorban lévő '99-es 1.8-as Accorddal ismerkedtem elég hosszasan - a Jánossomorjától Pécsig megtett 330 km-es úton bőven volt rá alkalom
Világosan megértettem, miért mondják, hogy a Honda a "japán BMW"
! Ez a kocsi gyors, sportos vezetésre inspirálja az embert - és abszolút partner is hozzá. Rég volt, hogy ilyen hamar "összenőttem" volna egy kezdetben szinte teljesen ismeretlen autóval. 30-40 km után már magabiztosan mentem bele olyan kihegyezett előzésekbe hepehupás, keskeny mellékúton, szakadó esőben, amiket pl. az Avénkkal sem biztos, hogy mindig bevállaltam volna - mert nem jelentett gondot, mert az autó az az igazi, direkt, precíz "végtag-meghosszabbítós" fajta! Közvetlen és pontos a kormány, határozottan és rövid utakon kapcsolható a váltó, harap (de jól adagolhatóan) a fék, stabil és feszes a futómű. Mindehhez valahogy megoldották, hogy a vezetőülésből pontosan és határozottan lehessen érezni, hogy merre meddig tart az (amúgy nem kis méretű) karosszéria - ez, és a kormány direktsége a két fő különbség, ami miatt pl. az Avéval kevésbé lettem volna bátor a fent leírt előzésekben.
Na és persze a krém, a hab a tortán: a motor
... Nagyon halk (nem zajosabb az Avéénál, és ez elég nagy szó), de szép a hangja (négyhengeres létére); 160 volt a max, amit mentem vele (az M7-esen a Balatonnál), de ennél a tempónál is normál hangerővel tudtam telefonálni, és a rádiót se nagyon kellett felhangosítani. Roppant pörgős, és a nem túl bő hengerűrtartalom ellenére szépen viszi a kasztnit. Mondjuk, ebben része van annak is, hogy a váltó elég rövid - ötösben alig valamivel 100 fölött már 3000-et forog, 160-nál már nyaldosta alulról az 5000-et. De cserébe tényleg jól húz, nem gond vele ötödikben előzni 80-ról. Bár ha valahol, hát ebben az autóban tényleg élmény ilyen tempónál visszatenni hármasba a váltót, ami már önmagában is élvezet - és aztán énekeltetni kissé a remek motort
...
A beltér persze, a kategória mai autóihoz képest, kissé egyszerű és elnagyolt - nagyot változott e téren a világ a 90-es évek vége óta, az biztos. Olyasmi, mint amilyen az Ave I-es korai változata. De hely van, az ergonómiával nincs gond, az ülésből 4 óra vezetés után frissen szálltam ki, és a 180 ezer kilométert dicséretesen minimális kopással tüntették el az anyagok. Szóval az optikai minőség bent nem éri el a mai (nagyon magas) szintet - de a tartóssággal nincs a világon semmi probléma.
Összességében véve, ez a mai út bőven elég volt ahhoz, hogy átérezzem, mit és miért lehet egy Hondán szeretni
!
