A kereskedő mondott még egy (számomra legalább is) döbbeneteset, hogy az emberek egy részének mennyire nincs pénze, pontosabban még mindig úgy vásárolnak, hogy tovább nyújtózkodnak, mint a takaró ér. 15 (!!!) éves korig lehet egy autót meghitelezni, és nagyon sokan még az öregeket is tényleg így veszik. Legyen az ár 350.000 Ft. Ebből befizet 70.000-et, ennyiért elviszi az autót, és a maradékot pedig akár tízezer alatti részletekben csengeti ki 4-5 év alatt. Na, ebből a lehetőségből is kimaradtam.
No mindegy, januárban az olajcsere után meghirdetem, aztán meglátom, mi lesz. Nekem jóval többet ér, mint háromszázezer, mert ez egy jól működő autó egy-két kisebb, a korából fakadó apró hibával, megszoktuk, ismerjük. Arra nincs egymillióm, hogy egy 5 évvel fiatalabb, de az orrán H betűt, vagy érdekes ellipsziseket viselő autóra cseréljem, ahol aztán vagy minden knappol, vagy nem, és 5 év múlva hétszázezerrel kevesebbet érjen. Ha megtartom a Corsát, az már max. kétszázezret fog veszíteni, és olyan nagyon sokat nem kell rá költeni, lásd lentebb. (A Corsa háromszázezret veszített 6 év alatt, igaz ehhez valószínűleg a hengerfej-csináltatás árát is hozzá kell adni.) Most a Mazda2 még lehet egy alternatíva, de ebbe belejátszik az is, hogy ismeretlen számomra a típus is, az autó is.
Tudom, akkor miért akarom eladni...
