Elsőt én a Baraka-A világok arcából ismerem. Félelmetesen jó, ahogy sok más Dead Can Dance is. Házimozin jó hallgatni a szomszédokkal... , a második pedig, ahogy kleingy is írta, inkább a feldolgozásban vált ismertté. Legalábbis egyes körökben.
Legutóbb a Stephen King féli köd film adaptációjában volt hallható. Az adagio for stringset én is a Tiesto feldolgozásból ismerem, csak kíváncsi voltam az eredeti verzióra, mint mindig.
Mondjuk a legjobb akkor is az, amikor Ennio Morriconeban hallok Mahler motívumokat