Tegnap hátborzongató élményem volt.
A Dunán ment egy kétrészes film, a címe: "Az ügynök élete". Tulajdonképpen roppant szórakoztató, arról szól, - 1958 és 88 közt a BM által készített rövidfilmek segítségével - hogyan kell besúgókat beszervezni, és velük a kapcsolatot tartani. Oktatófilmeknek is nevezhetnénk ezeket.
A döbbenet akkor jött, amikor az egyik filmrészleten ismerõs környezetet láttam. (Itt éppen arról volt szó, hogy hogyan kell egy albérletként fenntartott lakásban találkozókat szervezni.) A képen egy lakásból kifele látszott egy bizonyos, nem túl közismert utca részlete, leginkább az utca túloldalán lévõ ház. És ez az a ház, amelyet születésem tõl jó negyedszázadon keresztül a mi ablakunkon át én is mindennap láthattam, amíg a szüleimnél laktam. Gyerekek, az a filmrészlet a szomszédunk házában készült!!! Igaz, 40, vagy 50 éve, de akkor is...